Olvassatok! Olvassatok és írjatok róla. Áradozzatok arról, hogy milyen jó leülni és elmerülni a képzelet tengerébe! Ne olyanokat írjatok, amitől elmegy az ember kedve a könyvekkel való bármilyen kapcsolattól, mint például: "mostanában nincs időm olvasni" "lusta vagyok olvasni" stb. Inkább írjatok arról, hogy mit olvastatok, hogy beleéltétek magatokat, és hogy hogyan repült az idő az olvasással. Ömlengjetek egy-egy íróról, a jó megoldásokról, a karakterek tökéletes kidolgozottságáról. Az emberektől hiába várjuk el, hogy könyvet vegyenek a kezükbe, ha a könyvekkel kapcsolatosan rossz érzéseket fogalmazunk meg, kényszernek mutatjuk be, és nem mint egy csodálatos dolgot.

Nem tudok valami túl nagy  nyújtani sajnos a kedves olasóknak. Mert az még csak hagyj ám, hogy nem írok le túl sok, sőt egyáltalán nem írok le érettt gondolatot, ami persze természetes, de az viszont igenis bosszantó, hogy bulvár stílusban írok. Mit is értek én ezalatt? Azt, hogy lépten, nyomon teletűzdelem a mondanivalómat rikító jelzőkkel, és próbálom a gazdag szókincs látszatát mutatni, ami olyan átlátszó, mert mindig ugyanazt a pár szót szajkózom. Ez még nem is lenne baj, ha annak ellenére, hogy jómagam sem tudom visszaolvasni, mert egyszerűen olyan csapongó és rádásul egy csomó karakter ki van felejtődve belőle, tehát ha mindezek ellenére nem lennék büszke rá, és nem lennék róla meggyőződve, hogy hú de jó a blogom.

Ezt is lehet, hogy csak azért írtam, hogy a szerénység látszatában tetszelegjek, csak még nem tudok róla. Mindegy, hátha változok, vagy megszeretem a saját stílusomat, vagy egyszerűen csak megbánom, hogy ezt írtam és úgy teszek majd, mintha le se írtam volna. Na most már talán talán teljesen őszinte voltam... ÉS lehet, hogy pont ez lesz az egyetlen bejegyzés, amit törölni fogok. Végülis egy gyenge pillanatomban csorbát ejtettem a hiúságomon, nemdebár?

Mikor mondjuk azt, hogy egy ember jól ír? Jó kérdés, amivel mindig találkozok, mikor más blogokat olvasok, hiszen mindig van olyan látogató, aki szerint az illető blogos nagyon jól ír. Na de könyörgöm, a 10000 magyar blogoló mind jól ír? Ennek egy kicsit képtelenség szava van… Létezett egy olyan elképzelésem, miszerint, mindenki szerint más a jó írás-stílus. Eszerint ugyanis mivel mindenkinek más a jó, ezért elképzelhető, hogy van Magyarországon 10000 olyan ember, aki jól ír. De akkor mi alapján váltak ki a sikeres írók? Hiszen mindenki jól ír és mindenki szerint más a jó írás-stílus. Az elméletem szerint erre is van válasz, mégpedig az, hogy amelyikek a legtöbb embernek tetszettek, azok a legjobbak, hiszen azoknak a könyvei kerülnek fel a bestseller listákra. Ezek szerint tehát a meg nem értett művész írók, azok nem is írtak igazán jól? Válaszom nem, sőt én azt mondom, hogy ezek még nagyobb jelentőségű írók, hiszen amellett, hogy később felfedezték őket, és szerették műveiket, amellett ők mindig egy későbbi kort ismertek fel előbb, korszakalkotók voltak, és igazából az utókortól végül ők kapták/ják a legnagyobb elismeréseket. Ezek szerint tehát azt, hogy valaki jól ír, azt a nagyközönség dönti el. De ha valakit nem értékelnek, az se csüggedjen, egyáltalán nem biztos, hogy ismeretlen marad a neve és nem lesz híres, lehet, hogy csak várni kell…

Ma voltam könyvtárban és kivettem az első Agatha Christie könyvet, valamint az Elfújta a szél-t egyben (mostmár tényleg), Steinbeck Érik a gyümölcs-ét és a háború és béke 2.kötetét...