Nem tudok valami túl nagy nyújtani sajnos a kedves olasóknak. Mert az még csak hagyj ám, hogy nem írok le túl sok, sőt egyáltalán nem írok le érettt gondolatot, ami persze természetes, de az viszont igenis bosszantó, hogy bulvár stílusban írok. Mit is értek én ezalatt? Azt, hogy lépten, nyomon teletűzdelem a mondanivalómat rikító jelzőkkel, és próbálom a gazdag szókincs látszatát mutatni, ami olyan átlátszó, mert mindig ugyanazt a pár szót szajkózom. Ez még nem is lenne baj, ha annak ellenére, hogy jómagam sem tudom visszaolvasni, mert egyszerűen olyan csapongó és rádásul egy csomó karakter ki van felejtődve belőle, tehát ha mindezek ellenére nem lennék büszke rá, és nem lennék róla meggyőződve, hogy hú de jó a blogom.
Ezt is lehet, hogy csak azért írtam, hogy a szerénység látszatában tetszelegjek, csak még nem tudok róla. Mindegy, hátha változok, vagy megszeretem a saját stílusomat, vagy egyszerűen csak megbánom, hogy ezt írtam és úgy teszek majd, mintha le se írtam volna. Na most már talán talán teljesen őszinte voltam... ÉS lehet, hogy pont ez lesz az egyetlen bejegyzés, amit törölni fogok. Végülis egy gyenge pillanatomban csorbát ejtettem a hiúságomon, nemdebár?
