Azt álmodtam, hogy írtam egy bejegyzést. Na jó, ez egy kicsit eltúlzott változata a dolgoknak. Igazából csak az ébredés utáni kótyagos fejemmel hittem azt, hogy írtam. Igazából most annyi mindenről írhatnékom van, hogy nem is tudom, hogy mit csináljak. Bezzeg máskor... Ilyenkor az eszesebb és leleményesebb emberek meírják, és elraktározzák. De nekem ehhez annyira nincs kedvem, mert az képmutatás és munkával is jár...

"az élet sokkalta furább dolgokat produkál, mint amiket az ember kiagyalni képes. Van, amire mi gondolni sem merészelünk, pedig a létezés mindennapos velejárója. Ha most ki tudnánk repülni az ablakon, és kézenfogva körözhetnénk London felett, érdemes lenne kicsit fölemelni a tetőket, és bekukucskálni a házakba. Mennyi meghökkentő dolgot látnánk! Különös egybeeséseket, cselszövést, viszályt, nemzedékek egész során végighúzódó hihetetlen eseményláncolatokat, amelyek időnként olyan bizarr helyzetekhez vezetnek, hogy egy csapásra laposnak és értelmetlennek látnánk a teljes regényirodalmat a maga sablonos megoldásaival és átlátszó következtetéseivel"

Ki nem találnátok, hogy ezt ki mondta. Na jó, lehet, hogy valakinek egyből beugrott, hogy ez Sherlock Holmes, de azért csak vannak páran, akik álmukban sem gondolták volna. Vagy nincs ilyen ember? Szóval ezzel, a részletecskével csak azt próbáltam bemutatni, hogy egy krimiíró is csak író, aki alkalom adtán filozofál, a víz nem válik vérré, illetve fordítva. (Amennyiben eme apró botlás valakiben azt a gyanút ébresztette, hogy az írók esküdt ellensége vagyok, az nézze meg egy másik írásomat is, arra kérem.) Vétel.

Mikor mondjuk azt, hogy egy ember jól ír? Jó kérdés, amivel mindig találkozok, mikor más blogokat olvasok, hiszen mindig van olyan látogató, aki szerint az illető blogos nagyon jól ír. Na de könyörgöm, a 10000 magyar blogoló mind jól ír? Ennek egy kicsit képtelenség szava van… Létezett egy olyan elképzelésem, miszerint, mindenki szerint más a jó írás-stílus. Eszerint ugyanis mivel mindenkinek más a jó, ezért elképzelhető, hogy van Magyarországon 10000 olyan ember, aki jól ír. De akkor mi alapján váltak ki a sikeres írók? Hiszen mindenki jól ír és mindenki szerint más a jó írás-stílus. Az elméletem szerint erre is van válasz, mégpedig az, hogy amelyikek a legtöbb embernek tetszettek, azok a legjobbak, hiszen azoknak a könyvei kerülnek fel a bestseller listákra. Ezek szerint tehát a meg nem értett művész írók, azok nem is írtak igazán jól? Válaszom nem, sőt én azt mondom, hogy ezek még nagyobb jelentőségű írók, hiszen amellett, hogy később felfedezték őket, és szerették műveiket, amellett ők mindig egy későbbi kort ismertek fel előbb, korszakalkotók voltak, és igazából az utókortól végül ők kapták/ják a legnagyobb elismeréseket. Ezek szerint tehát azt, hogy valaki jól ír, azt a nagyközönség dönti el. De ha valakit nem értékelnek, az se csüggedjen, egyáltalán nem biztos, hogy ismeretlen marad a neve és nem lesz híres, lehet, hogy csak várni kell…

Ma voltam könyvtárban és kivettem az első Agatha Christie könyvet, valamint az Elfújta a szél-t egyben (mostmár tényleg), Steinbeck Érik a gyümölcs-ét és a háború és béke 2.kötetét...