Nem nyertem, de sebaj. Csak gratulálni tudok Memorynak és a debreceni, mint utólag kiderült, 15 éves gyereknek aki utat nyert (igaz hogy közben megkapta a legjobb 14 év alatti versenyző díjat :S

Igen meglepődött azonban, amikor a vörös hajú káplár így kiáltott dühös hangon a nemzetközi kémnő felé:
- Na megállj, te taknyos! Hát még ide is bejöttél?
- Kérem - hebegte ijedten a kémnő -, én a repülőgépgyártás vegyi képletét akartam ellopni, és az angol szerviz tagja vagyok. Fogassanak el, és hallgassanak ki... Tudom a halálsugár titkát... A Zöld Kacaj vagyok...
A káplár azonban rögtönítélő önbíráskodással és azon a recsegő, könyörtelen hangon, amellyel a vincennes-i erőd udvarán tüzet vezényelnek az elítélttel szemben, így kiáltott:
- Kirúgni a pimaszt!
...És az ítéletet nyomban végrehajtották. Az elítélt számos utolsó kívánságot sikoltozott, de ezeket nem teljesítettékAzért lehet, hogy magától is teljesedni fog némelyik, hiszen nincs kizárva, hogy egy porkoláb kötelességteljesítés közben szélütést kap. Ez esetben cipőben hal meg, ami nagyjában, de nem részleteiben egyezett volna a halálraítélt utolsó kívánságaival.(befejezés)

Voltam tegnap a könyvhéten és megnéztem majdnem mind a 110 standot, 3 kivételével, aminek csak valahol a föld alatt juthatott hely, mivel a Vörösmarti téren már nem juthatott hely, de viszont nem is volt ott. Láttam Heller Ágnest, Jókai Annát, Vágó Istvánt, Tarlóst és Orbán Viktort akihez több 100 méteres sor állt és Erdélyi nagynénikém meg is jegyezte, hogy "normálisak ezek, hogy itt állnak egésznap?". Ami azonban a legfelháborjtóbb volt, hogyakárki is az, akármilyen politikus legyen is, nem érdemli meg hogy egy elismert íróhoz ne álljanak annyian, mint hozzá, hiszen 20 év múlva valószínűleg jobban fogják tudni, hogy ki volt Jókai Anna, mint azt, hogy ki volt Orbán Viktor, hiszen addigra csak egy lesz Magyarország 10 egykori miniszterelnöke közül. Ja és a nagybátyámnak is jelent meg könyve, ami ott volt, Terepkönyv néven.

- Még mindig nem értem - mondta az
orvos kollégáinak. - Úgy tudom, hogy a katonai
ügyészség kórházának nincs
elmeosztálya.
- Lehet, hogy más helyről szökött el.
Közben Marcel, a szolga telefonált az őrségre. A boncolásra szánt halott
természetesen ott volt a helyiség sarkában, egy
koporsó mélyén, csakúgy, mint
máskor. Ez a leány egyszerűen a helyére
feküdt.
- Kérem, tessék elhinni, hogy
én az ágyúgyártás vegyi
receptjéért lopóztam be... -
állította türelmetlenül, kissé
siránkozva a jól nevelt tetem.
- Feltéve, hogy a legfelsőbb katonai
körök valami rejtélyes oknál fogva a
hullakamrában őrzik fontos irataikat - felelte
szigorúan a tanár -, mondom, még ebben az
érdekes esetben is ragaszkodnom kell ahhoz, hogy ön nyomban
elhagyja a boncolóasztalt, hátborzongató
tervét későbbre halassza és egyedül
vagy ápolójának kíséretében
távozzék.
- Juszt sem - felelte a halott, és
kiöltötte a nyelvét az orvosok felé, ami
helyénvaló, ha valaki lázas, vagy
gyomorrontásáról szeretne véleményt,
de a kislány nem volt lázas, és
gyomorrontásban sem szenvedett. Az orvosok egyhangú
villámdiagnózisa szerint itt egy igen súlyos,
"előrehaladott neveletlenség" csúf
kísérő tünete lépett fel.A káplár
kíséretében sietve jött az őrség. Az ijedt szemű, fekete lány
csüggedten lesodorta magáról halotti leplét,
és kiderült, hogy kopott és rongyos fekete
ruhát visel, továbbá legalábbis
negyvenötös számú, kiselejtezett
férficipőt. E férficipőt bizonyára
játékkártyákkal tette
vízhatlanná, mert a talp egy lyukas részén
a vörös király tekintett ki mélabúsan,
mint a héttoronyba bebörtönzött uralkodó,
valamelyik történelmi dráma nyíltszíni
változásában.A tanár nem szívesen állt ott,
mert idegenkedett az olyan jelenetektől, amikor az őrség megbilincseli és elhurcolja a
kémnőt, akit hibbantsága sem óvhat meg a
biztos golyó általi haláltól. Ezért
kissé elfordult. (folytatás)

Tegnap megvolt a a középdöntő! És én továbbjutottam! Nem részletezem, miért nem sikerült az első hatba bekerülni, mert szégyen, ugyanis pont azt nem alkalmaztam, amiről előtte valónap itt okoskodtam.:S Amúgy ez a forduló nem volt nehéz, egy-két kérdés kivételével mindent tudtam, és a legjobban az esszé feladta tetszett, amitől legtöbben hanytvágódtak első hallásra.Nos erről most ennyit, majd ha megnyerem akkor még beszélek róla többet, vagyis holnap még hallani fogtok erről. Na jó még egy mondat, hogy általában, csak azok tudtak tovább jutni, akik céltudatosan álltak hozzá a dolgokhoz, és feltétlenül meg akarták nyerni (persze erre is van kivétel).

- Nagyon helyes, hogy a tetemet már elő készítették a boncoláshoz. Örülök, hogy végre rend van a kórházban. Fogjunk hozzá uraim. A lelet szerint ez itt egy negyvenöt év körüli anaemiás egyén, causa mortalis: előrehaladott atrophia...A kórboncnok felemelte kését, lehúzta a leplet, ám ekkor legnagyobb csodálkozására a halott felült, és mutatóujját figyelmezteten kinyújtva, így szólt:
- Pardon, a boncolás előtti illem előírja, hogy bemutatkozzam.A tanár szigorúan összevonta két szemöldökét, és a meghökkent kórházi szolgára nézett.
- Marcel! Hogy kerül ide egy jól nevelt női hulla, a középkorúnak jelzett negyvenöt év körüli egyén helyére. Uraim! - És az orvosokhoz fordult, választ sem várva: - Iménti kijelentésemet visszavonom: a kórházban még sincs rend.
- Nem is szólva az ablakokról - jegyezte meg egy tetemtől szokatlan, szemrehányó hevességgel a halott -, amelyeket legalább két hete nem pucolt senki. Nevem Prücsök, mely titkos megjelölés nemzetközi kémnők számára.
- Hogy kerül ön a boncolóasztalra? - kiáltotta a kórházi szolga.
- Belopóztam, kérem, éjszaka, mivel hírhedt kémnő vagyok, és fontos hadititkokat akartam itt kilesni. Ez kötelező, mert megbízóm, akinek rém vastag a szemöldöke, miszter Iksznek hívják, olykor kacag, mindenkit megölet, és egy feltűnően tuskólábú illető, beteg rokonaim révén zsarol. (Rejtő Jenő: Az ellopott futár, részlet)

Megvolt a Jeruzsálem verseny első fordulója. És... tovább jutottam. hát mit mondjak, nem voltak valami hő de nehéz kérdések. A 25-ből volt 5 ige felismerés, pár történelmi, meg ilyenek. És holnap lesz a 2. forduló, ami valószínüleg nehezebb lesz, de ma du és este is készültem rá, szóval menni fog és bejutok a döntőbe (ez legyen(és lesz) is a legkevesebb).

Miközben írtam ezt a bizonyos versenyt, illetve utána, az ötlött eszembe, hogy igazából a tudás mellett nagyon fontos az is, hogy gondolkodjon az ember, mert ha tud valamit, az ember, akkor abból, ha végig gondolja, akkor valamennyire következik a többi is. Teszem azt, például, egy nagyon egyszerű példa: az osztályomból arra kérdésre, hogy 4 város (tel-aviv, názáret, netanya, betlehem) közül melyik van Jeruzsálemtől délre gy csomóan azt írták, hogy názáret, pedig csak egy incifincit kellett volna ahhoz gondolkozni, hogy rájöjjenek, názáret a galileai tó mellett van, ami jeruzsálemtől északra van(mert azt tudták, legalábbis ahogy mondtam nekik, mind ütötték a fejüket, hogy jaaa tényleg).

Valaki azt mondta, hogy a Jeruzsálemi emlékek gyorsan megszürkülnek, nem élnek olyan elevenen az ember emlékezetében. Hogy miét van ez arra ma jöttem rá. És ímé a megoldás: van a 137 zsoltár, amiben benne van, hogy ha elfeledkezem rólad Jeruzsálem... Nos mivel az ördög tudja, hogy mi ilyeneket mondunk, hogy akkor nylevünk tapadjon az ínyünkhöz, stb. ezért direkt azért is azon van, hogy elfelejtesse velünk...

Minden rendőr, vele magával az élen, tulajdonképpen lmebeteg, amikor ezért a pénzért, amit kap, védi a gazdagok vagyonát...Ha azt nézzük, kinek mi lenne az érdeke, minden rendőrnek át kéne igazolnia...Csak ők hoztak hazulról egy olyan totál fölösleges idiotizmust, mint mint a tisztesség. Becsület. Jog. Igazság. De azt lefelejtették a szüleik beléjük verni, hogyn nekik is járna a nygyobb darab kenyér. hogy milyen áron? Bármi áron. Igen! Azért, hogy a saját becsületes képükben tetszeleghessenek otthon a tükör előtt, nem fizettetnek túl nagy árat, mondjuk éppen a saját köykeikkel? Akik alig egy hangyányival élnek a létminimum fölött?! (Kertész Ákos: A tisztesség ára)

Na ez félig igaz, félig nem. Mert a rendőrök tényleg túl sok pénzt kapnak a munkájukért, nem csoda tehát, hogy állandóan gyorshajtással szaladgálnak az ember után, hiszen az a mellék keresetük. Tehát azért nem olyan szentek ők sem, de legalább megpróbálnak megvédeni. Legaálbbis az lenne a dolguk, de ezt nem nagyon teszik. Gondoljunk csak bele, miért van nagyon sok városban polgárőrség, hát a polgárság védelme nem az ő feladatuk? Hát kérem szépen (Karinthy-tól tanultam) ez sem az ő hibáuk, hiszen melyik idióta dolgozna ingyen? A rendőrségnek meg nincs pénze arra, hogy ennyi embert foglalkoztasson még éjjel is... Viszont miért nincsen? Azért mert valahol elfolyik a pénz. De hol? Hát pontosan nem tudni melyik szinten, de valószínűleg valahol a felsőbb rétegek környékén korrumpálódtak az emberek. Tették ezt gy, hogy közben a rendőrök tulajdonképpen az ő pénzüket védik.

Ebben az országban van egy hatalmas hiba. Mindenki jobban akarja tudni. Én pedig állampolgár vagyok, ebből követrkezik, hogy jobban akarom tudni, mint most is. 

Lesz egy Jeruzsálem verseny. Az első öt helyezett Izraeli utat nyer. Nos bennem két ok merült fel, hogym iért ne vegyek részt ebben a versenyben. Az első az volt, hogy na de kérem, hiszen miért is versenyezzek, hiszen ha megnyerném (végülis egy versenyen így kell elindulni, sőt úgy gondolom, hogy egy minimális egoizmus is szükséges hozzá, csak annyi, hogy éppen ne omolj össze, hogyha nem sikerül. De nekem ez bevált ld. médiaolimpia, amire már blogomban is igen igen erősen utalgattam) akkor más elől venném el a lehetőséget. A másik az volt, hogy ha nem sikerülne, akkor az viszont nagy lebőgés lenne. Az elsére az önmegnyugtatás az volt, hogy ha elmulasztaám, egy életre marcangolna és biztos lennék benne, hogy én nyertem volna meg a versenyt és ráadásul úgyis a legjobb győz, s ha azaz ember már volt odakint, akkor is megérdemli a viszontlátást. A másodikra pedig azt találtm elő, hogy (nem nem adom be névtelenül) azt kibírom, és ha tényleg annyira elbíztam magam, akkor megérdemlem...

Van az a vicc, hogy elmegy a zsidó a rabbihoz és megkérdezi:-Rabbi, a családommal 7-en lakunk egy szobában, a gyerekek állandóan sírnak, az asszony meg zsörtöl. Mit tegyek? MIre a rabbi: Menj el fiam és fogadj fel egy dajkát a gyerekeknek. Elmegy a szidó, megteszi amit a rabbi mondott, és vissza jön egy hét múlva, a rabbi megkérdezi, hogy na bevált a módszer, mire a zsidó: Oj rabbi, dehogy vált, sőt romlott a helyzet, a dad nem segít semmit, csak egész állónap az asszonnyal veszekszik, és mégjobban nyomorgunk. Mit tegyek? A rabbi azt a tanácsot adja, hogy vegyen egy kecskét. Egy hét múlva megint jön a zsidó és így panaszkodik: Rabbi, a jó tanácsod óta csak romlott a helyzet, még kevesebb a hely, büdös van a kecskétől, ami ráadásul állandóan mekeg. Mit tegyek? Erre a rabbi a következő tanácsot adja: Hát fiam, itt nincs mit tenni, add el a kecskét. Jön egy hét múlvva a zsidó ujjongva:- Rabbi, eglszen megkönnyebbültünk mióta azt a nyomorult kecskét eladtuk. több lett a hely, és egész csend van. Rabbi erre megkérdezi, hogy akarja-e még jobban érezni magát, hát hogyne jön a válasz.- Akkor- azt mondja a rabbi- küldd el a dajkát. Mgint jön egy hét múlva és akkor valósággal ragyog az örömtől: Rabbi olyan jóra fordult a helyzetünk a tanácsaid óta! Egészen tág terünk lett, csend van, béke nyugalom és egy kis pénzünk is felszabadult!

Aki olvassa észre veszi, hogy szegény zsidónak egészen ugyanolyan lett a helyzete mint amilyen az elején volt. Azon, hogy hogy örült persze mindenki jót nevet. Na de kérem! Hiszen általában a könyvekben is ugyanez történik! Az elején még általában a főszereplő nem elégedett, de ahogy rossz éri, rögtön rózsaszínben látja addigi világát és ha újra eléri azt, vagy csak az eredeti színvonal felét ezerszer jobban örül, mint amikor megszokott volt. Ezért tartom okosnak azt az embert aki azt mondta, hogy a jót soha nem szabad megszokni.