Voltam tegnap a könyvhéten és megnéztem majdnem mind a 110 standot, 3 kivételével, aminek csak valahol a föld alatt juthatott hely, mivel a Vörösmarti téren már nem juthatott hely, de viszont nem is volt ott. Láttam Heller Ágnest, Jókai Annát, Vágó Istvánt, Tarlóst és Orbán Viktort akihez több 100 méteres sor állt és Erdélyi nagynénikém meg is jegyezte, hogy "normálisak ezek, hogy itt állnak egésznap?". Ami azonban a legfelháborjtóbb volt, hogyakárki is az, akármilyen politikus legyen is, nem érdemli meg hogy egy elismert íróhoz ne álljanak annyian, mint hozzá, hiszen 20 év múlva valószínűleg jobban fogják tudni, hogy ki volt Jókai Anna, mint azt, hogy ki volt Orbán Viktor, hiszen addigra csak egy lesz Magyarország 10 egykori miniszterelnöke közül. Ja és a nagybátyámnak is jelent meg könyve, ami ott volt, Terepkönyv néven.

- Még mindig nem értem - mondta az
orvos kollégáinak. - Úgy tudom, hogy a katonai
ügyészség kórházának nincs
elmeosztálya.
- Lehet, hogy más helyről szökött el.
Közben Marcel, a szolga telefonált az őrségre. A boncolásra szánt halott
természetesen ott volt a helyiség sarkában, egy
koporsó mélyén, csakúgy, mint
máskor. Ez a leány egyszerűen a helyére
feküdt.
- Kérem, tessék elhinni, hogy
én az ágyúgyártás vegyi
receptjéért lopóztam be... -
állította türelmetlenül, kissé
siránkozva a jól nevelt tetem.
- Feltéve, hogy a legfelsőbb katonai
körök valami rejtélyes oknál fogva a
hullakamrában őrzik fontos irataikat - felelte
szigorúan a tanár -, mondom, még ebben az
érdekes esetben is ragaszkodnom kell ahhoz, hogy ön nyomban
elhagyja a boncolóasztalt, hátborzongató
tervét későbbre halassza és egyedül
vagy ápolójának kíséretében
távozzék.
- Juszt sem - felelte a halott, és
kiöltötte a nyelvét az orvosok felé, ami
helyénvaló, ha valaki lázas, vagy
gyomorrontásáról szeretne véleményt,
de a kislány nem volt lázas, és
gyomorrontásban sem szenvedett. Az orvosok egyhangú
villámdiagnózisa szerint itt egy igen súlyos,
"előrehaladott neveletlenség" csúf
kísérő tünete lépett fel.A káplár
kíséretében sietve jött az őrség. Az ijedt szemű, fekete lány
csüggedten lesodorta magáról halotti leplét,
és kiderült, hogy kopott és rongyos fekete
ruhát visel, továbbá legalábbis
negyvenötös számú, kiselejtezett
férficipőt. E férficipőt bizonyára
játékkártyákkal tette
vízhatlanná, mert a talp egy lyukas részén
a vörös király tekintett ki mélabúsan,
mint a héttoronyba bebörtönzött uralkodó,
valamelyik történelmi dráma nyíltszíni
változásában.A tanár nem szívesen állt ott,
mert idegenkedett az olyan jelenetektől, amikor az őrség megbilincseli és elhurcolja a
kémnőt, akit hibbantsága sem óvhat meg a
biztos golyó általi haláltól. Ezért
kissé elfordult. (folytatás)