Ma délután mádom nyílt arra, hogy utazzak körülbelül 3 percet egy buszon. Mivel sikerült megtanulnom kirakni a rubikkockát egy weboldal segítségével, ezért az utazás alatt is kockáztam. Körülbelül hárman, vagy négyen néztek, és mikor jeleztem, megütötte a fülemet egy mondtarészlet: "már leszáll, nem nézhetjük tovább" elég hamar sikerült leszűrni, hogy rólam van szó. Mire viszont megállt a busz, pont kiraktam és megszólalt az előző hang, mondván, mutassam meg neki. Már amúgy sem bírtam az egész helyzetet, legszívesebben hangosan kacagtam volna zavaromban. Mielőtt leléptem volna a buszról még megszólalt egy két gyerekes anyuka, hogy ügyes vagyok, és nem bírtam, valami mosolyt kellett küldenem felé. A baj csak az, hogy nem sikerült túl szerény mosolyt kerekítenem, legalábbis szerintem. Ennek ürügyén - minthogy erős elemző természetem van - elgondolkodtam. Végülis olyan vagyok, mint egy bűvész. Megtanulok egy trükköt és azt aztán előadom. A baj, hogy ha végre úgy érzem, hogy irigylendő vagyok, az nem esik jól, és igazából érzem, hogy nem jogos.

Más: Egy ideje egyre nyíltabb vagyok, egyre több időm van, és egyre kevesebb értelme ennek az egész izének. Valamit kéne csinálni. Valami radikálisat.

Na ma aztán izgalmas napom volt, illetve mozgalmas. Kezdődött ez azzal, hogy reggel Úszásra mentem, majd viszatértem, és beültewm matekórára. Eddig minden sablonnap. Azután ebédeltünk volna és mentünk volna át a Hit prakba énekelni, de a konyhások keresztülhúzták a számításainkat, mert 11.45- kor jött meg az étek és mi pedig már 11.20-kor el kellett volna induljunk. Szóval megebédeltünk és elmentünk a BKV helyett a sulibusszal próbára. Ott unatkoztunk fél kettőig és néztük, hogy hogy állítja be a kórust az énektanár. Véégül felmehettünk a színpadra és egy kevés várakozási idő után, semmivel nem később mint 14.30 elkezdtünk próbálni. Nos ez a rengeteg idő (3/4 óra) arra volt elég, hogy végig próbáljuk egyszer az egészet. Ezután elindultunk, hogy majd mi megmentjük a világot, illetve, hogy elérjük a fél négyes buszt. Útban a csarnokból kifele azonban észre vettem, hogy hiányzik az úszócuccom, így visszarohantam, majd a többiek után sprinteltem akik még éppen a hét határ előtt voltak valamivel. Mikor aztán kifulladtunk és ránéztünk az órára, rájöttünk, hogy a világmegmentői tervünk dugába dőlt, így hát hagytuk hagy vesszen oda, magyarul nem siettünk tovább hiába a busz után. 15.40-jor már ott is voltunk a Népligetben, és minthogy nem tudtunk mit kezdeni magunkkal, kértünk előre váltott jegyet. Minthogy azonban elvileg a jegyünk nem lett volna végig elég, csak az utolsó előtti (egyben első) megállóig kértünk jegyet, mire aztán kiderült, hogy ugyanannyiba kerül elmenni a végéig, mint ameddig mentünk volna :D. Ezekután a váróteremben váloatott sznevedések, hülyéskedések zajlottak. Aztán felszálltunk a buszra, ahol elkezdtem olvasni a Radnóti kötetemet. Mikor pedig elindultunk, rögtön elaludtam...

Ma voltam könyvtárban. Sajnos elég hirtelenszerűen jött az ötlet, így csak az éppen aktuálisan nálam levő Szabó Lőrinc verses kötetet tudtam vissza vinni, és csak az Elfújta a szél-t tudtam kivenni, de ezzel majd pont addig leszek el, amíg megint megyek, mert töri, meg könyvfeltöltés úgyben még kell mennem...

Ma angol órán a magyar közlekedést ócsároltuk, amiből is nagyon tetszett a tanárnőm egyik beszólása, ami így hangzott (megjegyezetm!:S:D:P):Ja igen és a nyugdíjasok kamikáze akciói(mindenki nevet), tudod, amikor már régiros van, de őt nem érdekli,  hogy az autósok már dudálnak, érted és neki csak az a fontos, hogy átjusson a túloldalra...-amúgy a tanárnő szokott velünk ilyen és ehhez hasonló társadalom kritikákat, ami elég sok időt elvesz, de mi azért szoktuk élvezni, főleg mikor mindenben előadja, hogy mi magyarok, micsoda galád népség vagyunk, és persze, hogy az angolok, meg az amerikaiak a tökéletes mintanép...

Mostanában csak leülök és írok, régebben gondolkoztam meg minden, hogy mire is gondoltam aznap vagy valami, de lehet, hogy ezen jó szokásom elhagyása miatt lett olyan össze-visszaság...

Mindegy ma volt egy jó élményem egy buszsofőrrel, mert felvett, annak ellenére, hogy nem volt elegenedő pénzem, sőt még kevesebbet fogadott el, mint amennyi volt alapból...

Hajaj...Micsod nap volt ez a mai...Az elso esemény amit fel tudtam fogni, az az volt, hogy ma nem indítottak nekünk buszt, és így egy csigabusszal kell mennünk.Másfél óra alatt értünk fel, úgy, hogy felénél felment a busz az autópályára...hát mit mondjak, nem nagy teljesítmény.Aztán lementünk a francia intézetbe, a matek kiállításra(kedves olvasó, aki értetlenül bámulsz most a képernyore, hogy mi van?te csak magadra vess, ha nem tudod, hogy mirol beszélek, mert már tegnap leírtam)(akinek nem inge ne vegye magára).Jó volt, csak kicsit elidoztem annál a problémánál, ahol narancsárust kellett játszani, és gúlába kellett rakni a golyókat., meg volt olyan is, ahol négy színbol kellett kiszínezni Afrika trérképét, úgy, hogy ne legyen sehol se egymás mellett ugyanolyan színu ország.Aztán délután meg háromngyed órát vártunk megint a buszra, ami most be is lett ígérve, aztán mikor meguntam a várakozást, fogtam magunkat a hugommal és elhúztunk a Népligetbe, és hazamentünk fél négyes busszal. Itthon meg csak addig volt jó az internet, amíg szét bírtam barmolni a blogomat, aztán elromlott.hát így jártam, úgyhogy ezt a bejegyzést most elore megírom, aztá lehet,hogy 3 év múlva kerül fel, mert ma nem sikerül feltenni,  és holnapra meg elfeljtem...mert én ilyen vagyok...