Tegnap este végezék a Magyar nábobbal, ma délután pedig a Yentét olvastam. Hiába, ha van szabadidő, akkor olvasok én. Holnap pedig megyek tárgyalásra!

Ma pedig azon gondolzám, miként is nem érthetik meg a felnőttek, hogy vendégségben/idegenben/akárhol, ami nem otthon, jobban szeret az ember segíteni, dolgozni. Ennek a jelenségnek sok magyarázója lehet, de persze azok nem elég elfogadhatóak az ő szemszögükből. Nekem se lenne az. De azért nem kell az otthoni viselkedés alapján levonni azokat a következtetéseket, hogy hogyan viselkedne máshol, mert ott részben az is feszélyez(na ezt nem tudom, hogy hogy írják, de az vesse rám az első követ, aki kinézet alapján akármelyiket is szebbnek nézné. Egyformán rondák), hogy ha illetlen vagy, lusta, dtb, akkor nem csak eg idegenebb közegben égsz le idegenebb emberek előtt, hanem még a saját szülei előtt is. Ezért még nehezebb, amikor a huod bártnője jön, mert a közeg megszokott, de ugyanúgy ügyelni kell.:S

Tévedés áldozata vagyok.
Az elefánt átkelt rajtam gyalog...

Tegnap nem volt miről írni. Azaz, de, volt! Csak lusta voltam. Szóval tegnap segítettem anyukámnak az alföldiben. Bizsukat kellett árazni, ami nem volt egy leányálom, illetve ami csak leányálom. A szóviccet félretve, elég unalmas volt. persze voltak üdítő szituációk is, amik feldobták egy kicsit az unalmas munkát, például a szomorú néni (aki folyamatosan nevetett), aki azért vásárolt, hogy felvidítsa magát, aztán a lány aki kötelezőnek érezte vásárlást...

Ma meg egésznap itthon voltam, és már akartam hamarabb írni, de nem volt  internet. Szóval ma itthon dolgoztam, nem sokat, de kiteregettem, meg bepakoltam a mosogatógépbe, meg kipakoltm. Azaz fordítva...És sütöttem magamnak krumplit, meg csevapcsicsét, ami egy külföldi csípős, hús fajta.