Félelmetes a net, meghülyült. Tegnap írtam valamit ide, aztán elveszett. Hogy hol van, azt nem tudom, de ledöbbentem.Ennyit elöljáróban.

Esszét kéne írnom. Jól nekiültem és megírtam a bevezetésé. Azután elmentem megkeresni a családot, puszta kötelességtdatból. Majd ettem egy almát, hogy nőjek (féléve uyanolyan magas vagyok), utána kikapcsoltam a hugom cdlejátszóját, hogy ne menjen hiába. Ezután becsuktam a fürdőben az ablakot, majd segítettem az osztálytársamnam és kiderült, hogy 84szer mondtam ki a nevét helyesen és elhatároztam, hogy mivel ez a negyvenkettő kétszerese, nem mondom ki 84napig. Megkerestem a naptárban, hogy mikor jár le. Május 18. Mindezt nem azért, hogy addig se kelljen esszét írnom. Áá, nem. Milyen rendes tudok lenni lyenkor. Megyek takarítani mindjárt. :D

ui.: Tegnap bezártam a mozillát, mielőtt elmentettem volna a bejegyzést. Gagyi internet. :D

Rendszerint, ha meglátom a konyhában a sütő óráján, hogy negyvenkettő van, kiöntök magamnak egy pohár vizet és elsétálok a videóhoz, aminek az órája két perccel később mutatja A Számot. Ma kiöntöttem a vizet, úgyhogy lecsúsztam a mozizásról. (Nem kell annyira sajnálni, az alatt lévő műhold órája még ehhez képest is késik fél percet, tehát ott láthattam. :))

Minek itt az értelmet keresni? Ezek csak szösszenetek szórakozásra, semmilyen energiámat nem köti le annyira, hogy az teher lenne. Nem kell olyan komolyan venni, és akkor már rögtön nem szúrja az emberek szemét. (Azért Dávidnak ez nem szól, neki inkább a komolyság felé kell fejlődnie.)

Vége ennek a hétnek. Ha kivetíteném, akkor lehet, hogy egy elég fura és nem igaz dolgot vonnék le következtetésnek (azt hiszem így kell). Tehát nem vonok le következtetést...