Nagyon jó volt. Végre elérkezett a tavasz is a szuívembe :). Jó, nem habarodtam bele senkibe (bár lehet úgyis mondani, de nem új dolog ;) ). Már csak arra várok, hogy a vacak eredmények megjöjjenejk a töri versenyről, illetve a szintén ocsmány idő elmúljon és legyen végre tavasz. Akkor most egy picit az életemből, mert ezt érdemes megörökíteni. Aszerdán, csütörtökön és pénteken otthon haldokoltam, illetve vért vettek tőlem, amit ne tegyenek soha többé, főleg, hogy kiderült, hogy a sok hűhó a semmiért volt. A péntek délután viszont már fantasztikus volt, illetve az esti ifi volt a szuper. A szombat is jó volt, persze nem annyira, mint péntek, és a vasárnap is. Főleg adás alatt az utolsó rész (ami most egyben a húsvéti idézetem is lesz:

A hétnek első napján pedig kora reggel a sírhoz menének, vivén az elkészített fűszerszámokat, és némely más asszonyok is velök.És a követ a sírról elhengerítve találák.És mikor bementek, nem találák az Úr Jézus testét.És lőn, hogy mikor ők e felett megdöbbenének, ímé két férfiú álla melléjök fényes öltözetben:És mikor ők megrémülvén a földre hajták orczájokat, azok mondának nékik: Mit keresitek a holtak között az élőt?NINCS ITT, HANEM FELTÁMADOTT!

Eztán elmantünk a budai várba, majd a lego kiállításra, ami zárva volt xD.

Tegnap voltam egy esküvőn. Sőt mitöbb életem eddigi legjobb esküvőjén. A hangulat nagyon jó volt, Izraeliből 5-öst kaptunk (értsd: mindenki zsidőhoz méltó aktivitássaltáncolt a különböző izraeli dalokra, és nem fáradtunk ki idő előtt...) Felvetődött benne a gondolat, hogy ilyenkor,mindenkinek az emlékei, vagy  jövője jut eszébe, hogy haj a mi esküvőnk már 5, 10, 15, 20, 30, 40 éve volt, és hogy mi is ilyenek voltunk, meg hogy szalad az idő stbb, meg a fiatalok, akik pedig tippeket gyűjtenek (például én is elhatároztam, hogy az én esküvőmön is lesz olyan fejjel lefelé lógatott csokrok, mint amilyenek az ifjú pár mögött voltak:P:D). persze ez rendesen így van minden ilyen fajta esményen, például, gyermek születéskor, szülinapkon és sajnos temetéseken is (bár ne lenne így...)...

A múltkor írtam a késői blogolásom okairól és ehhez még hozzájön még egy népi alátámasztás ami mostanában jutott eszembe mégpedig a következő: Nyugtával dicsérd a napot

Íme egy ember, akinek sikerült a lehetetlen - gondolta magában irigyen, mialatt Waldheim tömte magába a nyers sonkát és magyarázott. - Íme egy ember, akinek sikerült megrögződnie a neki megfelelő életkorban. Mert minden embernek megvan a maga egyedül megfelelő életkora, az biztos. Vannak, akik egész életükben gyermekek maradnak, és vannak, akik egész életükön át félszegek, fonákok, nem találják a helyüket, amíg egyszerre bölcs és szép öregasszonyok vagy öregemberek lesznek: hazaértek az életkorukba.

Ez igaz?