Találtam egy másik s-t, egy ismeretlen blog hozzászólásainál. Csak a 3. hozzászólás után jöttem rá, hogy nem az (az illető káromkodott).Mentségemre legyen mondva, hogy pont msn-es bejegyzés volt(s pedig arról írt cikket). Odaírta, hogy néha kiteszi, az elfoglalt jelzést. Majdnem megmondtam neki, hogy persze, persze, néha...tekintve, hogy ne az áltatlam ismert s-ről volt szó, nagy égés lett volna...

Ez "sütöttem" ma. A receptje nem túl bonyolult, kell hozzá készen kapható képviselőfánk (lehet sütni is, csak akkor nem kell a töltelék) és sütés nélküli puding. A fánkokat illik ketté vágni, különben túl nagy falatok lesznek és ezután pedig már csak rá kell önötgetni a pudingot. Egyszerű, finom és amúgy profiterolnak hívják, és nem kevés pénzért lehet kapni cukrászdában...

Ma este mikor jöttem hazafele, apró szemű hó esett. Sőt, nem is hó volt az hanem csilingelő kacagás, ma is mosolygós kedvem kerekedett. Olyan jó boldognak lenni és ilyen kis szentimentális szösszeneteket kitalálni, ott hagyni egy kicsit a számító, cinikus magatartást, a csípős iróniát és a rossz érzéseket és emlékeket. Még akkor is, ha tudom, hogy úgyis szégenykezni fogok emiatt a szöveg miatt. Mondjuk így, hogy már leírtam, sokkal elképzelhetetlenebb. :)

"Otthagyni mindent,
mi bú, ami bánt,
elhagyni mindazt,
ami csak fájt!

El tőlem bánat,
nem kell a könnyed,
gond nélkül, szabadon
szárnyalni könnyebb!

Könnyítő kacagás
hadd járjon át,
érezd a szabadság
gyönyörét, mámorát!

Öröm nélkül
oly rút az élet,
mosolyt és kacagást
a népnek!"

Ha még megengedtek egy újév körüli hercehurcát (ha nem, akkor is), akkor: Magyarország fele (köztük én is) a BUÉK-et rövid ú-val írja. Nem kéne ezeknek így lenniök atyámfiai.

Akkor, Boldog Új Évet, mindenkinek, és köszönöm, hogy látogattatok, annak ellenére, hogy mindig is hangoztattam, hogy magamnak írom amit írok (és mégis elvérom hogy kommenteljetek) és bocsánat, ha terhetekre voltam tavaly. Igyekszem. Azért aki nem látogatott, az az az...