Ma kellemes, langymeleg nyári hőmérséklet volt. Na jó, bevallom puhány vagyok, mert már reggel fél nyolckor felébredtem a napsugár alig-alig melegítő hatására, de vannak még ezek szerint olyan emberek, akik nem bírják a meleget. Azután elmentem biciklizni, a kellemes nyári reggelet kiélvezvén. Mikor meg kérdezték utána, hogy ugyan, hol fürödtem és miért nem vittem magammal törülközőt, valamint tájékoztattak, hogy a szolárium is ugyanúgy okozhat bőrrákot, rájöttem, hogy néhány izzadságcsepp kiült az ablakomra és kissé lepirultam a Nap jótékony hatásának következtében. Ebéd főzésnél, pedig szintén melegem lett a konyhában, ám mikor a kamra ajtót kinyitottam, hogy vegyeke egy kis levegőt, megcsapott a hőhullám. Tudniillik nyitva volt odabent az ablak. Ekkor eszembe jutott, hogy talán ésszerűbb és gyorsabb volna, hogy amit meg akarunk főzni, vagy sütni, azt egyszerűen kirakjuk az ablakba. Ötletemet elvetették, mondván, hogy egy pillanatra ha félre nézünk, akkor a levesnek annyi. Az már az égé. Ebéd után megettük, jobban mondva megittuk, a jól megérdemelt fagyit, ami forró lévé változott, mert nem ettük elég gyorsan. Persze én megmondtam, hogy nem lehet egy másodperc alatt megenni gy tál fagyit. Erre persze az öcsém beakarván bizonyítani, hogy neki igen is sikerülni fog, leötötte egy az egyben a torkán. Persze nem esett neki jól. Tudniillik megégette a torkát...

Más: ma voltak nálunk látogatók.Senor Clefár-ék. Akinek van füle a hallásra, hallja.

De mit, ha jön egyszer valaki, nem egy, de sokan, akik azt mondják: „Ide! én nem szolga, de király vagyok itten; arcomat nem éri el a sár, de eléri a napfény! Amit én hirdetek, az nem az én szégyenem, hanem a ti dicsőségetek! Én nem koldulok a közönségtől, én kincseket szórok közé!” – S ha akkor az egész ország egy diadalszóra zendül, ha akkor az Isten ihlette homlokon kizöldül a megérdemlett babér, nem hiszed-e, hogy a büszke családok, legyenek azok grófok vagy parasztok (mert nálunk a paraszt is büszke), örömmel fogják keblükre zárni azokat, kik magasabban állanak, mint ők! S az én leszek és akik velem jönnek. – S ha nem teszik? Maradnak odalenn. – Mi fölfelé megyünk. Biróczy elbámult. Ezen a hangon ő sohasem hallotta még Kálmánt szólni. Az ifjú költőnek ki volt pirulva az arca, hevesen járt fel s alá szobájában, s kezei reszkettek a felindulástól.– Elárultam magamat előtted – monda hevült hangon, barátja kezét megragadva. – Kicsaltad belőlem titkomat, amit eddig senki sem tudott, csak én és a hallgatag papír. Szerény, szolgálni kész embernek ismer mindenki. Nem igaz! Kevély vagyok, mint egy ördög! Nem ismerek erősebb embert magamnál! Se férfit, se asszonyt! De tudd meg már most, hogy őrültségemnek szisztémája van. Egész tervezet van agyamban, hogyan fogok berontania világba, mint mennydörgő Jupiter. A testvérhazában most épült fel az első országos színház. Azok mindig előbbre vannak egy lépéssel nálunknál. Az ünnepélyes megnyitást magyar drámával akarják kezdeni. Maguk a főurak és úrhölgyek lépnek föl legelőször, s jelenlétük szenteli fel a színpadot, hogy az előítélet is elismerje róla azontúl, hogy az oltár és nem pellengér. Bányaváryék társulata fog utánuk működni. A legjobb drámára, mely hivatva lesz az ünnepélyt felavatni, száz arany jutalom van kitűzve. Én írtam egyet, most végeztem el. Vedd át, és olvasd végig. Másnak meg ne mutasd. És akkor aztán, ha elolvastad, jöjj vissza hozzám és mondd meg igazán: őrültségnek találod, hogy amidőn e mű szerzőjének nevét kérdezendik, büszkén álljak elő s azt mondjam: „én vagyok az!”, s mikor azt bevallom, ne féljek sem attól, hogy nagyanyám kitagad, sem attól, hogy kedvesem megvet, sem attól, hogy a világ minden ajtót bezár előttem; hanem ezzel a névvel a homlokomon követelhessek magamnak helyet mindenütt, hol tisztelet és szerelem osztja a rangot.

Egy sáska a hadból:

Vajon én nyugszom itt, vagy egy másik sáska?
...Várnom kell az esti névsorolvasásra.

A festés szép dolog. Az egész a különböző kellékek után való rohangászással kezdődik(ez egy kicsit olyan, hörgik, nem? ;)). Hol egy ecset, ez nem jó ezért, a másik azért. Aztán mikor az ember neki lát akkor először iszonytosan vigyáz a ruhájára, be akarja bizonyítani, hogy ő tud vigyázni a ruhájára. Az első csepp okozza a legnagyobb csalódottságot, és bosszúságot. Aztán mikor az emberen már kezd szp egyenletessé válni a festék réteg, akkor már nem idegeskedik holmi lábujj befestésen. Aztán mikor vége van a festésnek, akkor az ember fellélegzik, és hozzá lát a hígítóval bénázni, amit szét locsol, persze úgy, hogy egy csepp se jusson se önmagára, se az ecsetre, ahol alkalmasint fel kéne oldania a rászáradt festéket.

Ezt a kis karcolatot részben az élet, avagy erkélyünk újra festése, részben az én fantáziám szülte. Lehet, hogy kéne pár olyan utalást írnom, amit muszáj megkérdeznie valakinek. Csak úgy. Szép csendben, hogy ne jöjjön rá senki, hogy én hogy manipulálok a háttérben.
Hupsz.

Ma is csiszoltam és úgy érzem, hogy még annyi van hátra, hogy az pont elég legyen egész életemre. Pedig, mostmár géppel dolgozok, ami gyorsabb, zajosabb, és majdnem ugyanannyi energiát emészt fel. Most látták meg a szüleim is a hasznát az "olvasás mániamnak", mivel ma mindketten kölcsönkértek egy-egy könyvet: apukám az Ephraim Kishon könyvet, anyukám pedig a Forduljon Psmith-hez című olvasmányt. Én meg mégis mozog a föld első kötetét fogom befejezni a következő percekben, amint végeztem a canossa járásommal, ami a sorozatom középre illesztésének feladata. Jut eszembe: érdekel egyáltalán valakit ez az egész izé? Csak mert én nem a magam kedvéért tettem fel, itthon úgyis elolvashatom akárhányszor.

Nerc:

Hogy lenyúztak, ó, én árva,
Elvittek az operába!
Lógott ott meg hód, nyest, menyét,
Ó, hogy utálom a zenét!

Ma végre elmntem a könyvtárba. És ismételten csalódtam. Mit lehetett várni. Tőlem, aki olyan kritikus szemmel néz mindent (taps, helyeslés, méghozz jó hangos), főleg a könyvtárakkal szemben (ez még talán igaz is). Csalódtam, mert nem tartanak Kárpáthy Zoltánt. De azért vettem ki egy mikszáth, egy Agatha Christie, egy Chaim Potok, egy Szerb Antal és egy Ephraim Kishon könyvet.Ennyi.

Ma még csiszoltam is, ami nem egy nagy mulatság, de idegesítő és nehéz is, ráadásul egyhangú. De azért jobb mint a fűnyírás, mert emellett lehet zenét hallgatni( nem mintha kihasználnám a lehetőséget) és tágabb tere nyílik a képzeletnek...

Kinek járandója csak egy apró morzsa,
ne kapjon fel veknit, mert ez lesz a sorsa.

Na ma sok mindent csináltam. Vagy pont nem. Na, de ezt döntse el aki elolvassa a tevékenység listámat. Először, reggel fél 9-re tárgyalásra mentem. Egy olyan ügyet tárgyaltak, aminek az elsőrendű vádlotja, helyettesítette a másodrendűt a börtönben. Első hallásra talán azt mondná az ember: Hmm, minek avatkozik már megint az állam a kis emberek dolgaiba, az a lényeg hogy leülte valaki, azt nyomorult büntetést, onnantól kezdve miért kell az embereket zaklatni? Igen ám, de ez a csere-bere sok törvénybe ütköző dologba került. Kezdve a három rendbeli okirathamisítástól, a hatóságok férevezetésén keresztül a felbujtásig, amit persze a másodrendű vádlott nem ismert be. Hogy mi lett az eredménye azt nem közlöm, mivel nem is tudom, de akit érdekel még az ügy annak szívesen elmondom. Amikor aztán hazaértünk, olvasni való hiányában feltúrtam a legalsó könyves polcunkat, és lám, erőfeszítéseimet siker koronázta. Egy két kötetes És mégis mozog a föld példányt, egy Az új földesúr példányt, egy Babits vers válogatást és egy Szigeti veszedelem példányt találtam. Úgyhogy most nagyon kellemesen meglepődtem. Ezután pedig felmentem a szobámba, ahol 2 órán keresztül aludtam.

Seregély:

Elhunytam, mert ez idén
sörét nőtt a venyigén.
Szüretkor a puskák
rám szórták a mustját.

Tegnap este végezék a Magyar nábobbal, ma délután pedig a Yentét olvastam. Hiába, ha van szabadidő, akkor olvasok én. Holnap pedig megyek tárgyalásra!

Ma pedig azon gondolzám, miként is nem érthetik meg a felnőttek, hogy vendégségben/idegenben/akárhol, ami nem otthon, jobban szeret az ember segíteni, dolgozni. Ennek a jelenségnek sok magyarázója lehet, de persze azok nem elég elfogadhatóak az ő szemszögükből. Nekem se lenne az. De azért nem kell az otthoni viselkedés alapján levonni azokat a következtetéseket, hogy hogyan viselkedne máshol, mert ott részben az is feszélyez(na ezt nem tudom, hogy hogy írják, de az vesse rám az első követ, aki kinézet alapján akármelyiket is szebbnek nézné. Egyformán rondák), hogy ha illetlen vagy, lusta, dtb, akkor nem csak eg idegenebb közegben égsz le idegenebb emberek előtt, hanem még a saját szülei előtt is. Ezért még nehezebb, amikor a huod bártnője jön, mert a közeg megszokott, de ugyanúgy ügyelni kell.:S

Tévedés áldozata vagyok.
Az elefánt átkelt rajtam gyalog...