Június 24. 22:49: Kész 19 nap (ebből 2 inaktív) olvasás után végeztem a könyvvel, ami sok szempontból igen jó, sokból pedig unalmas volt. Ám kinek háború, kinek béke.

Fenn csücsült a holló,
falt sok pusztadőrit,
annyi maradt mégis,
majd lehúzza csőrit.
Lent a rókánál egy jó nagy ementáli,
de már falánk gyomra kezdett ellenállni.
Hogy látta a hollót ez a megcsömörlött,
- Brr, még egy sajt! - morgott - Vigye el az ördög!
- Hogy vagyunk? - szólt oda a holló ásítva,
s a sajt lehullott a selymes pázsitra.
- Fujj, vidd el! - nyöszörgött undorral a róka
s amit tett, azóta nevezték el róla.

ím a 100. bejegyzés. Igen. ez is eljött, egy szép, szombati napon. Bár kissé le vagyok maradva az eseményekkel, azért eddig minden jól ment, és rendszeresen írok is, igaz lehet, hogy kissé túl gyakran. De megmondom, hogy ezen miért nem változtatok a jövőben. Azért tudniillik, mert ha ritkítanék rajta, akkor soha nem lenne kedvem írni, csak esetleg havonta egyszer, azt meg gondolom senki nem akarja.

Tegnap volt az évzáró. Nekem tetszett, nem az a 2 himnusz között 3 2 órás beszéd, hanem színes volt a program, és ráadásul nem is volt túl hosszú az egész, és nem volt a végén az a vége_az_iskolának_meneküljünk_innen hangulat. Magyarul nem csak az volt jó az évzáróban, hogy vége lett az iskolának hivatalosan is. És kaptam könyvet, amiben az áll, hogy megdicsérnek, matematikából kiemelten :S. Most pedig folytatódjék a sorozat.

A róka szájában egy jó darab rokfort.
Megette a felét, de már az is sok volt.
Komoran ült ott fenn a holló a hársfán,
s megakadt a szeme mesebeli társán.
Nosza ő is rögtön ravaszkodni kezdett,
fondorkodott, tervelt, s az eredmény ez lett:
- Ha ez nem ismeri Aesopus meséjét,
megadta a sors a sajtszerzés esélyét.
És máris megszólalt, cifra ódon módon:
- Ó rókám, ne hidd, hogy tán csak gúnyolódom!
Királyi palástnál szebb vörhenyes bundád,
le is nyúzzák rólad, mielőtt megunnád,
mégis tekintélyed csorbítja a szégyen,
hogy hangod megcsuklik fenn a magas cé-ben.
Rókánk e sértésre tágra tátva száját,
cáfolatul tüstént üvöltött egy skálát.
De meg kell jegyeznem erről az esetről,
hogy sajt a fára azért nem esett föl.

Tegnap szüneteltettem a Háború és békét, mert már kezdett tömény lenni, az, hogy a francia hadsereg így meg van sebezve, halálos sebet kapott, ezért vesztette el, de, hogy végülis hogyan is vesztette el a háborút, azt 300 oldalban írja le, és ráadásul ugyebár a fenn említett ok miatt izgulni sem tud az ember.

Más. Elhatároztam, hogy egy sorzatot fogok indítani, Romhányi József szemelvényekkel. Az első részben A holló és a róka (téma és variációkat fogom leközölni, folytatásokban. Remélem tetszeni fog. Jó szórakozást!

A róka és a holló (téma és variációk)

Róka és a holló,
Megírta Aesopus
Mindannyiunk előtt ismerős ez opus.
Mégis elismétlem e témát pár szóval,
Majd megtoldom néhány variációval.

A téma

Fenn csücsült a holló a dús hársfa ágán,
csőrében jó nagy sajt, fogyasztásra várván.
Arra kószált búsan a ravaszdi róka,
Ki nem jutott sajthoz fagyosszentek óta.
Hogy a fára nézett, elszállt komor kedve,
felujjongva tört fel mohó gyomornedve.
És szólt álnok bájjal: - Tollad ó be ékes,
hogy madárkirály légy, régen esedékes!
És a neved "Holló", oly olvadó-omló.
Csak hangod nyikorog, mint egy rozsdás olló.
A dicséret szép szó, ámde a bírálat
már olyasvalami, mit ki nem bír állat.
Így hát a holló, hogy meggyőzze a dőrét,
vad rikácsolással tátotta ki csőrét.
A sajtja lehullott, erre várt a róka,
ezúttal elnyerte tetszését a nóta.

Nagyon szeretem a pici babákat! Nem tudom, hogy az emberek,miért nem vállalnak manapság gyerekeket. Elhitették magukkal, hoy a szülés így dáj, a szülés úgy fáj, a gyerek ilyen sokba kerül a gyerek mellett nem lehet dolgozni, stb.. Én viszont azt kérdezem, hát nem éri meg? Nem éri meg nekik, hogy életet adhatnak, hogy van aki szereti őket, hogy valaki felnéz rájuk, hogy valaki őszinte velük, hogy van akinek adhatnak? Nem. Nem éri meg nekik, mert önzők, mert csak magukra gondolnak, h van felesleges pénzük, azt is inkább értelmetlenül elherdálják, csak nehogy adni kelljen valakinek.

Egyébként nem erről akartam írni, de ez csak úgy ömölött belőlem, mert nem értem, hogy hogy lehet valaki felelőtlen. Közben meg szidják az államot, hogy sok az adó, és nem fogják fel, hogy ha olyan nyugdíjat akarnak majd örgeg korukra amiből me tudak élni, akkor ahhoz most kell a lehetőséget kihasználni.De nem. Inkább mindenki a mának él...

Pedig milyen édesek a kisbabák! Azok a kis lábak, pihés kis fülek, rövid kis szempillák!

Voltam ma könyvtárban és szomorú dolgot tapasztaltam: Shine még mindig nem vitte visszza a Vörös és fehéret.így tehát arra kényszerültem, szomorúságomat 5 másik könyvbe temessem :D. Kivettem életem első Jókai és Mikszáth művét, valamint e Efrájim (jobb körökben Ephraim) Kishon könyvet, akinek mglepően sok műve meg van a könyvtárban (csaknem 10! :P) elmaradhatatlanul egy Agatha Christie könyvet és gy Chaim Potok könyvet. Az első három kiválasztott szerencsés (fordítva) könyv, az Agath Christie és a két zsidó könyv volt, és egy pillanatig egész komolyan megkísértett a gondolat, hogy zsidó turnust tartsak, ám végül mésem tettem, pedig utólag átgondolva, azt hiszem, hogy Agatha Christie-ról sem kellett volna lemondanom, sőt, bár meglepődnék, még az is lehet, hogy még így is csak sémiek könyvét vettem ki. Most pedig kiry elkezdhet felháborodni.

Nemsokára csomagoltunk, és távoztunk. Ami pedig a legdühítőbb: az asszony azt állítja, hogy megcsaltam őt - vele (vele=az asszony). Na és? Talán ő rendben van? Csak látták volna, milyen szemeket meresztett rám. (Ephraim Kishon: Ne paráználkodj!)

Nagy megrázkódtatást éltem át. Ugye tudod kakadu, hogy ha szívdobogást kapok, annak nem te leszel az oka, mármint ha a szószorors értelmében vesszük.  Ez utóbbi mondatom nem volt értelmes. Viszont, hogy folytassam: kakadu, 1: te hogy találtál rám? 2: neked nincs blogod? Vagy nem szeretnél? 3: Más neveken ugye nem írtál?

Most abba hagyom az üzengetést, mert végülis annak nem itt van a helye, de ezeket muszáj volt megkérdezzem. Ma nem nagyon történt semmi, hacsak nem az, hogy megtaláltam a tologatós kirakót, amit eddig senki nem tudott kirakni, és nekem sikerült most mégis, mert beszámoztam, és úgy könnyebb :P. Ez amúgy tegnap volt. de ma meg találtam egy tök jó francia kifejezést a háború és békében, vagyis inkább összetett szót, de azt tartogatom más alkalomra.

Nem tudom hogy mit fogok csinálni a nyári szünetben. Igazából, most annyir be vagyok lelkesülve, hogy azonnal szerentém kezdeni az iskolát. Nem, ennyire mégse izgultam be, de azért érthető a lelkesedés annak, aki tud róla, aki meg nem, hát övék a jövő, metrt biztos meg fogják tudni. A nyáriszünethez vissz térve: valószínüleg dolgozni fogok, de hogy mikor, és mennyit, és hogy, azt még nem tudom, csak azt tudom, hogy hol, de nem tudom, hogy tényleg meg lesz-e. Aztán még fogok segíteni a ház körül, ha akarom, ha nem, bár még az is jobb annál a punnyadásnál, amit tegap és ma műveltem, a lényeg, hogy ne legyn nagy hőség és ne legyen nagyon fárasztó. Fogok még egy csomót olvasni reményeim szerint, és sokszor megyek a könyvtárba, ha lehet (ha nem :P). Látjátok, ennyi az amit tudok csinálni, de ezeket sem érzem elegendőnek. Valami hiány van. Valahogy a szabadidő soha nem elég, de ha van, akkor meg csak azt érzi az ember, mint a 70-80 éves emberek: Az idő lassan elszivárog. Valahogy semmi nem hasznos, nem töltöm ki ha 200 év távlatából nézzük, nem töltöm hasznosan a vakációt. Valahogy nem tudom.De! Van remény! Leírhatatlan. Itt csalódik bennem az, aki azrt szereti a blogomt olvasni, mert jól meg tudom fogalmazni a gondolataimat. Ezt nem lehet leírni, az érzést kell átvenni.

(...)nem volt megelégedve a saját szavaival- érzte, hogy sehogy sem sikerül lefestenie azt a szenvedélyes költői érzést, amely azon a napon elöntötte, és amelyet őbelé is át akart önteni."(...)nem nem tudom jól elmondani"-ismételte és izgatottan elpirult(...)Pedig megértettem-gondolta[a másik(a szerk.->én)](...)(Lev Tolsztoj: Háború és béke, részle)->ezt várnám tőletek. köszönöm

Lehet, hogy felnőttem???(háháháhá)

Hát kedves Shine, nem lehet a kommentek ideje alapján meggyanúsítani senkit, mert most a 23.30 és 00.00 közötti félórában kommentelt O, Kiry, Kakadu, Bn és én is, de kakadu csak egy ember. Nekem ez alapján van tippem, aminek a kitalálásához nem kellett túl sok fantázia, és amihez csak a kétszeres meggyanúsításról és Kakadu azon kommentjérő kell tudni, ami arról szól, hogy szereti a franciát, meg az Anna Kareninát. hmm. Jut eszembe Shine, te tudsz olyan emberről (rajtad kívül), aki szereti a te osztályodban a franciát? és még annyi, hogy ez már kész krimi, és ez az Ügy (:D) is hozzájárult ahhoz, hogy észre vegyem, hogy nem csak az én fantáziám elrugaszkodott néha, hanem másoké is, és hogy mennyire hatással vannak rám azok amiket olvasok, pl jelen estben a krimik... Utálom a rejtély-t mint szót... Ja és ki az a P-csú?