Mindenkinek kötelező olvasmány: Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő. Elmondhatatlan. Humoros, sok benne az igazság, olyan magyar micimackó.

Ma voltunk uszodában és ücsörögtünk egy jót a termál vízben. Nagyon régen jártam már a városi uszodában, de azóta se újítottak fel semmit, minden ugyanolyan, mint amilyen 50 évvel ezelőtt volt. Borzasztóan néz ki. A medence alján igaz, van medence, de ahol az véget ér ott a medencék többi része ilyen gyagyi betonból van megcsinálva, ami iszonyú rücskös... A higéniáról meg ne is beszéljünk...

Aromo úgy meséli, hogy Dömdödöm egyszer nagyon megszeretett valakit. Igen megörült, te is tudod, mennyire megörül az ember annak, ha megszeret valakit. El is indult Dömdödöm, hogy majd odaáll az elé a valaki elé, és azt mondja: szeretlek. Igen ám, de útközben látott két asszonyt. Éppen azt mondta az egyik a másiknak: „Én igazán szeretem magukat, de ha még egyszer átjön a tyúkjuk a kertembe!...” Mi az hogy „de ha még egyszer” - gondolkozott Dömdödöm -, akkor már nem fogja szeretni? Aztán jobban odanézett, s akkor ismerte meg a két asszonyt. Világéletükben gyűlölték egymást. „Ejha!” - mondta Dömdödöm, és odaért a templomtérre. Ott éppen egy zsinóros zekés poroszló püfölt egy rongyos gyereket. „Én szeretem az embereket - ordította a poroszló, és zitty! a somfa pálcával -, de azt nem tűrhetem...!” - óbégatta a poroszló, és zutty! a somfa pálcával. „Már megint ez a szó, már megint ez a szeretni szó!” - mormogott Dömdödöm, és elgáncsolta a poroszlót, s amíg őkelme feltápászkodott, ő is meg a rongyos gyerek is kereket oldott. S úgy futás közben fülébe jut egy beszélgetésfoszlány. Egy fiú éppen azt mondja a másiknak: „Én a világon a legjobban a pirított tökmagot szeretem.” Erre már igazán elkeseredett Dömdödöm, de ez nem volt elég, mert akkor meghallotta, ahogy a ligetben egy lány azt mondja egy fiúnak: „Én igazán szeretlek.” „Mi az hogy igazán?! - háborgott magában Dömdödöm. - Akkor talán olyan is van, hogy nem igazán? Ha nem igazán, akkor az már nem is szeretet. S ha szereti, akkor miért kell hozzá az az igazán? Vagy szeret valakit az ember, vagy sem.” S akkor elgondolkozott ezen a szeretni szón. Mit is jelent igazából? Mit jelentett annak az asszonynak a szájából? Mit a poroszlóéból? Mit a tökmagevő fiúéból, és mit a ligetbeli lányéból? Mit? De már akkor oda is ért ahhoz, akit megszeretett. Megállt előtte, rápillantott, és azt mondta: „Dömdödöm.” Azóta se hajlandó mást mondani, csak ennyit, hogy dömdödöm.

Ez tehát Dömdödöm története és már ezért is döm de döm leszek, ami eltérés az eredetitől, de az ejtés ugyanaz marad...

Ma volt az öcsém ballagása, iskoás lesz jövőre, ami elég furcsa lesz, tekintve, hogy a családból már 3-an iskolások leszünk...

Ma volt a ballagás. Ezt hasznos volt leírnom, mivel a kínaiak valószínűleg nem tudják ezt, ők pedig 1 milliárdan vannak,szóval, hogyha véletlenül ide tévedne egy, legalább tudná, hogy miről is van szó(értsd: az első mondatomnak semmi értelme nincs:P) Ja igen szóval, miután fél kilenckor befáradt az osztályfőnökünk (hála az égnek, hogy nem olyan ebben a tekintetben, mint Kata néni volt, aki a szakasztott ilyen esetekben fél hétre kért be bennünket, hogy mintegy így törlesszük a tanítás hiányát :S) el is kezdtük az osztálydíszítést, ami azzal kezdődött, hogy először az előttünk lévő parkban, majd a népligetben szedtünk virágot a fákról. És folytatódott(a díszítés) azzal, hogy lufikat és szerpentineket aggattak mindenhova,(hmm régen a bányaiban ez szentség törés lett volna) mert ugye én addigra elfáradtam:D;). Azután 11-kor kezdődött a ballagás, és számomra érdekes módon először az ünnepély rész kezdődött. Voltak a küönféle zenei előadások a beszdeken kívül, meg minden jó és szép... Aztán fa ültetés, majd sürgés-forgás és körbe vonultak az iskolán. A séta végére persze az összes 12.-esnek tele volt a haja konfettivel, de ez sem számít kuriózumnak az iskolában. Nagyjából ennyi.

Nem tudja valaki, hogy hogy lehet megcsinálni, hogy ahol nekem piros mosz a szöveg mögött, azt hogy lehet elhalványítani úgy, ahogy az egyik(desert) sablonban van? Ma megkaptam a 4szögletű kerekerdő-t , mereformáltam a link részt, és rátaláltam egy jó honlapra, valamint láttam egy elég durva kisfilmet Letterforce honlapján, és írtam egy bejegyzésnyi kommentet Memory-nak. és élvezem a ballagás plussz érettségiszünet adta lehetőségeket.

Itt van a holokausztos film , kissé durva, dehát ami történt az se volt egy leányálom ugyebár, na meg mi ma történik...

Ma belemerültem az utas és holdvilágba. Nem tetszik teljesen, mert egy csomószor fölöslegeen használ idegen szavakat, mikor simán lehetne magyar szót is használni, persze kiderül a szöveg környezetéből, hogy akkoraz mi is jelent, de nekem így egy kicsit felvágás szerűnek tűnik, de persze maga a történet jó...

Ma nagy családi beszélgetést tartottunk, az internet segítségével, ugyanis a calád egyes tagjai Romániában, míg mások Budapesten élnek. Persze nem mindenkivel tudtunk beszélni anyukám 5 testvére közül, de mégis jóérzés volt és egyszen olyan volt, mintha egy szobában ülnénk, és mintha mindig is ilyen beszélgetéseket tartanánk, vicceket meséltünk, tervezgettük a nyarat stb. Szóval azért mégis jó valamire az internet...

Holnap lesz a ballagás.Hát me fog változni az iskola arculata a 12.-esek nélkül, bár a gimnáziumból ezt a változást talán mi 9.-esek érzékeljük majd legkevésbé. Azért furcsa lesz majd jövőre, hogy ő már egyetemista, pedig mióta az eszemet tudom azóta a BPG-ben tanul, meg az is furcsa lesz, mint mindig, hogy eggyel nagyobbak leszünk, meg hogy már nem mi leszünk a legkisebbek...de erről majd máskor bővebben... 

Köszönöm a kommenteket és el szeretném mondani, hogy nagy épülésemre szolgáltak a május elsejéről szóló vidámabbnál vidámabb és pozitívabbnál pozitívabb információkat… Ma megint iskola volt, aminek a tudata nem túl boldogító, hanem az már inkább, hogy csak holnap kell tanulni és utána megint egy huzamosabb szünet jön.

Olvastam valakinek a blogjában, hogy ő nem a hétköznapjainak a webes lenyomatát írja. Ez felvetette bennem a gondolatot, hogy jó dolog-e, hogy én nem kevésszer bele írok magamról dolgokat a blogomba. Egyrészről semmi kifogásolni való nincs benne, mert ugyebár mégiscsak naplót írok, másrészről viszont akárki megtalálhatja, és senkinek semmi köze az életemhez. Melyik az erősebb érv?

Olvasgatok olvasgatok, várok a 4szögletű kerekerdőre és majd mindjárt Utas és holdvilágot is fogok olvasni. Hát ennyi…

Éljen május elseje->ez egy nagy hülyeség, mert egyrészt ez egy kommunista ünnep volt, Magyarországon pedig elvileg mindenki utálja a kommunizmust, meg azért is, mert egy nap azért ne éljen már, még ah munkaszüneti is...

Tegnap este( illetve az már ma volt:$) végére értem az Elfújta a szél-nek. Az eleje tényleg hétköznapi értelemben romantikus volt a kelleténél egy kicsivel többel, de amúgy nagyon jó volt, mert nem a főhősnő reménytelen szerelméről szólt, hanem az néha említésként oda volt rakva és igazából az egyéb természetű szenvedéseit írta le. A végén pedig mikor befejztem, akkor Alexás szólással élve ott ültem 2 percig és így néztem, hogy ez mii?. Aztán szép lassan kezdett derengeni, hogy ilyet már láttam Hemingway-nél is, és ez az amit én Do it yourself befejezésnek hívok, és ami, ha belegondolok jó, mert ne csak addig dolgoztatja a fantáziádat, amíg olvasod, hanem utána is neked kell kitalálnod, hogy végül is mi fog történni a vége után.

Ma Agatha Christie- t olvasok( lazulok :D). És amúgy meg eszembe jutott, hogy ajánlanom kellen a Svejk-et olvasni, mert bár igaz, hogy van benne sajnos nem kevés káromkodás, de alapjába véve egy nagyon jó kis humoros sztori. 

Ez a mai nap kimondhatatlanul jó volt. Már fél 11-kor ott voltunk a gyüliházban, de csak utánunk kezdtek szállingózni az emberek. Az elején a fiatalok közül mindenki a hangszerével volt elfoglalva, akinek meg nem volt, az vagy elvette másét, vagy nézte a többieket. Közben megjöttek az első pestiek is, akik szintén beálltak a hangszer orgiába. Tel-múlt az idő, megebédeltünk, szórtam egy teáskanálnyi sót a krumplimra, véletlenül, persze Beni rögtön megjegyezete, hogy egy evőkanálnyitól meg lehet halni, mondom kösz a bíztatást...Emberek jöttek egyre többen és többen, Békéscsabáról, Szegedről, Szolnokról, Szentendréről, Kiskunhalasról és természetesen Budapestről. Mire leszállt az est, már lehettünk 250-300-an, és megkezdődhettek a programok. Először brake bemutatót láthatott a nagy érdemű (nagyon szeretem ezt a kifejezést, de nem értem, hogy a közönség mitől nagy érdemű miközben van egy olyan negatív jelző is, hogy közönséges, és ez nem csak hasonló alakú szó, nyilvánvalóan!). Ezután következtek a várva-várt koncertek. Először az Aranyalma együttes szerepelt, ami jó volt, de szerintem csak bátorításképp vonultak ki az emberek a szinpad elé, vagy mégsem(?), mondenesetre az én igényeimet kielégítette, de mégis semmi volt az E-ticket előadásához képest. Mindenki nagyon élvezte, amit jól lehet látni, abból, hogy három(!) plusz számuk volt, amit vissza hívás után játszottak el. Tányleg fantasztikus volt, bár én nem tudtam kiélvezni a teljes mélységeit, mert közben állandóan ilyen cseppek jelentek meg a fényképező lencséjén (de hogy mitől?), ami meglehtősen rontotta a képek minőségét, de mégis születtek jó képek. Na jó éjt mindenkinek.

Valami postre vagy update: Ez az 50-ik bejegyzés, ami nem nagy szám, de Mózes korában is 50 évenként volt jubileum...