Na valamit most már ki kéne adni magamból. Még a végén szemét hiányt kaptok (úúúgy bírom, mikor ilyen álszerény vagyok (megjegyzem legbüszkébb a zárójeles benyögéseimre vagyok)). Rengeteg minden van, amit csinálni kéne, és közben olyan dolgokkal zakaltnak, hogy csak :O. Merthogy minek kell szerencsétlen munka alá temetett diákot- aki mondjuk épp most is nyög a munka nehéz igája alatt, mint azt látni lehet- ami tökéletesen felesleges. Például kémia, matek, ülésrend és társai, akiket féltőn szeretünk- távolról. Nos, ha végre ezt is lezavartam, és végre képes leszek elszakadni az iskolától- mivelhogy hétvége van és ilyenkor az a teendő-akkor valami értelmeset is írok. Mondjuk idézetet, merthogy az biztos értelmes (bár, ha én választom ki(dettó, mint a másik dupla zárójel fent)).

"Köreimben mindig dicsérték, amit alkottam. Fehérszemély, jóbarát, pártfogó sosem fogja ócsárolni azt, amit az ember érettük vagy nekik költ; az ilyesféle udvariaskodásból végül is felszínes dicshimnuszok támadnak, és a kongó frázisok közepette könnyen elpuhul a jellem, ha időről időre nem edzik, sarkallják derekabb munkára.
Szerencsésnek mondhattam tehát magam, amiért egy váratlan ismeretség kemény próbára tette bennem a lappangó vagy megnyilvánuló önelégültséget, tetszelgést, hiúságot, büszkeséget, dölyföt; a próbatétel egyedülálló volt a maga nemében, cseppet sem korszerű, és annál hatásosabb, nyomatékosabb." (Johann Wolfgang Goethe: Költészet és valóság)

Megjegyzem, ezt nem vehetem magamra, maximum a próbára tevő ember szerepét, mivel Goethe-vel együvé számolni magam beképzeltség lenne, és legalább a nem-gőgösség látszatát fenn kell tartani. Legalábbis semmi olyat nem szabad mondani, amit később felhasználhatnak ellenem. Mondjuk nem tudom, mire ez az óvatosság, anélkül is észe veszik az emberek és a szemembe mondják.

Most vagy szatirikusan őszinte vagyok, vagy csak nem vagyok képes befogni a számat. Lehet választani. Választottam, a második javára, tehát a választás lezárult.

Éljen május elseje->ez egy nagy hülyeség, mert egyrészt ez egy kommunista ünnep volt, Magyarországon pedig elvileg mindenki utálja a kommunizmust, meg azért is, mert egy nap azért ne éljen már, még ah munkaszüneti is...

Tegnap este( illetve az már ma volt:$) végére értem az Elfújta a szél-nek. Az eleje tényleg hétköznapi értelemben romantikus volt a kelleténél egy kicsivel többel, de amúgy nagyon jó volt, mert nem a főhősnő reménytelen szerelméről szólt, hanem az néha említésként oda volt rakva és igazából az egyéb természetű szenvedéseit írta le. A végén pedig mikor befejztem, akkor Alexás szólással élve ott ültem 2 percig és így néztem, hogy ez mii?. Aztán szép lassan kezdett derengeni, hogy ilyet már láttam Hemingway-nél is, és ez az amit én Do it yourself befejezésnek hívok, és ami, ha belegondolok jó, mert ne csak addig dolgoztatja a fantáziádat, amíg olvasod, hanem utána is neked kell kitalálnod, hogy végül is mi fog történni a vége után.

Ma Agatha Christie- t olvasok( lazulok :D). És amúgy meg eszembe jutott, hogy ajánlanom kellen a Svejk-et olvasni, mert bár igaz, hogy van benne sajnos nem kevés káromkodás, de alapjába véve egy nagyon jó kis humoros sztori. 

Hát igen, újra itt. Elég kíváncsi vagyok, hogy meddig leszek ilyen buzgó...Nos ha valaki nem tudná én a Hit Gyülekezetébe járok. Na és ma ott tartunk istentiszteletet, mint mindig. Ebben nincs semmi szokatlan, azonban jön hozzánk egy vendég "lelkész" vagy pásztor akit ismerek. Nos ha valakiben felmerül, hogy honnan ismerem, akkor elmondom, hogy Izraelben együtt tevegeltünk. Nos ez lesz ma. Amúgy iszonyú rossz, hogy ma is iskolába kellett mennünk és ráadásul még földrajz dolgozatot is írtunk. Soha nem sejtettem, hogy ennyit fogok vesződni a dizájnnal, úgyhogy sablont használok, mert úgyis az a fontos amit írok és azért remélem, hogy nem vagyok túl csapongó, de ha az vagyok is akkor is majd idővel felnövök a feladathoz. Vagy nem..._

(2007. 03. 11. 18:18 :

Nos ez nagyszerű, ma is itt vagyok és írok. Ma kicsit kibuktam,(csak nem mutattam) mikor mondta egy igen jó ismerősöm, hogy ha nem megyek próbálni, akkor ne szerepeljek abban a zenekarban, ahova ők kértek fel, hogy szerepeljek... De mostmár belátom, hogy neki volt igaza, úgyhogy kiléptem és ezzel vége is az ügynek...Amúgy várható volt hogy kiutasítanak, és én direkt mivel tudtam, hogy nem lesz elég a teljesítményem ezért nem fogadtam el a felkérést és ezért nagyon sokáig unszoltak, hogy belépjek; meg már hetek óta szekált, így aztán nem esett annyira nehezemre a kilépés... Nah mindegy, ami volt elmúlt ezzel vége a történetnek, de jó volt kiírni magamból...)

(2007. 03. 16. 18:57 : Marci a lelkipásztorunk báránya volt, de megunták és ezért felajánlották a gyülekezetnek étekül...Összességében vidáman telt a nap, a barátaim, mily meglepő nagyrészt a gitár nyúzták...Nyilván ez is remek közösségépítő eszköz, de én egy kicsit kirekesztve éreztem magam, bár szerencsére nem én vagyok az egyedüli, aki nem tud gitározni a baráti körben...azért egy jó fél órát hallgattam a művészi játékukat és többek között megtudtam, hogy az alter jazz-t úgy játszák, hogy az alap dúr dallamhoz hozzájátszanak egy fél hanggal fentebbi mollban lévő dallamot, mert annak ellenére, hogy a két hangsornak semmi köze egymásoz, az harmonikus (vagy valami ilyesmi:DDDD). Aztán kiderült, (vagy az volt előbb?) hogy A.-t jobban megsértettem, a múltkor (ezt most nem mondom el de még akkor nem írtam blogot) mint gondoltam és azt (sikerült visszaállítani a rendet, újra sorkizárt!!!) mondta, hogy én őt mindig is csak kritizáltam, ami részben igaz, hisz javítási szándékkal jópárszor beleszóltam abba, amit csinált, amiért bocsánatot kérek itt ,és most (ha ugyan ezt még nem tettem volna meg), még ha én ezzel segíteni is akartam... Azonban az, hogy én soha nem szóltam hozzá egy jó szót sem, az nem igaz, mert, beszélgettünk azért máskor is és nem az volt, hogy én megláttam őt, és mondtam róla 5 rossz dolgot...Ez mondjuk elég rosszul esett de túl éltem, úgyhogy nem nyavajgok, csak szerettem volna megírni, hogy én úgy érzem, hogy jogtalanság volt ilyet mondani rám...(amúgy, hogy őszinte legyek nem a bánatomat akartam elsírni valakinek, hanem ezt valószínüleg szóban nem tudtam volna ilyen formában elmondani, hanem itt akartam üzenni Neki (A.), amit lehet, hogy rosszul teszek, ezért kitörlöm majd ezt a részét, ha tudom, hogy elolvasta, (de ez csak valószínű). Nos Adieu kedves olvasók és további kellemes hosszú hétvégét.