Ha sokszor szoktátok ezt mondani, akkor azt hiszem ez talán segíthet abban, hogy ezt a szokásodat ritkítsd, Kedves Olvasó! Előre megjegyzem, hogy lehet, hogy ez a bejegyzés szentfazékoskodásnak fog tűnni, de hetekig forgattam magamban a mondani valómat amíg kimerem végre mondani.

Szóval, gondolkoztam azon, hogy talán nem helyes az, ahogy a BPG-ben, meg akárhol az emberek, de főleg a fiatalok kommunikának egymással. Talán nem kellene mlég irónikusan semrosszat mondani a másikra. LEhet, hogy ez így túl meredek; de egyrészt nem szentírás a szavam; másrészt nem hiszem, hogy aszketikusan kéne felfogni a dolgot, meg úgy, hogy ezt semmiképpen nem szabad csinálnod, mert rád szakad az ég, vagy beléd csap az istennyila; harmadrészt azért az elfogadottan kerülendő,(és nem csak keresztény körökben, azt hiszem) hogy azt mondjuk például magunkra, hogy megőrülök, meg hasonlókat és ez ugyanaz, csak pepitában (by ZE :D ). Ez amúgy nem egy légből kapott ötlet, mert mostanában egyre több helyen találkoztam ezzel (such as: Tit 3. 2/b, péld. 26 18-9). Tehát lehet, hogy én ezek alapján naygyon képmutatónak tűnök, de én is igyekszem, hogy ezt megszűntessem. És amúgy, ha belegondolunk, ez rokonságban van a képmutatással is, ami nagyon rossz dolog szerintem, és amitől sajnos az emberek nem tudnak szabadulni. Sajnos van aki tudja, hogy ezzel bajt okoz és mégis műveli, mert azt hiszi, hogy az nem igazi kegyetlenség, mikor csak az gondolja komolyan a dolgokat, illetve amit kimondott, aki a sértett fél, tehát azt gondolja, hogy ha ő csak szórakozott a másikkal és úgy taposott bele a lelkébe, akkor az már nem is olyan nagy vétek. Amúgy szerintem ez még kegyetlenebb dolog, és ha még ki is mondja, arról nem tudom elhinni, hogy olyankor komolyan beszél. Mindazonáltal aki nem vétkezik a nyelvével, az tökéletes ember. (Ezt kérem nem úgy venni, mint az egész eddigi szöveg visszavonását, mert törekedni kell a tökéletességre!)