Ha sokszor szoktátok ezt mondani, akkor azt hiszem ez talán segíthet abban, hogy ezt a szokásodat ritkítsd, Kedves Olvasó! Előre megjegyzem, hogy lehet, hogy ez a bejegyzés szentfazékoskodásnak fog tűnni, de hetekig forgattam magamban a mondani valómat amíg kimerem végre mondani.

Szóval, gondolkoztam azon, hogy talán nem helyes az, ahogy a BPG-ben, meg akárhol az emberek, de főleg a fiatalok kommunikának egymással. Talán nem kellene mlég irónikusan semrosszat mondani a másikra. LEhet, hogy ez így túl meredek; de egyrészt nem szentírás a szavam; másrészt nem hiszem, hogy aszketikusan kéne felfogni a dolgot, meg úgy, hogy ezt semmiképpen nem szabad csinálnod, mert rád szakad az ég, vagy beléd csap az istennyila; harmadrészt azért az elfogadottan kerülendő,(és nem csak keresztény körökben, azt hiszem) hogy azt mondjuk például magunkra, hogy megőrülök, meg hasonlókat és ez ugyanaz, csak pepitában (by ZE :D ). Ez amúgy nem egy légből kapott ötlet, mert mostanában egyre több helyen találkoztam ezzel (such as: Tit 3. 2/b, péld. 26 18-9). Tehát lehet, hogy én ezek alapján naygyon képmutatónak tűnök, de én is igyekszem, hogy ezt megszűntessem. És amúgy, ha belegondolunk, ez rokonságban van a képmutatással is, ami nagyon rossz dolog szerintem, és amitől sajnos az emberek nem tudnak szabadulni. Sajnos van aki tudja, hogy ezzel bajt okoz és mégis műveli, mert azt hiszi, hogy az nem igazi kegyetlenség, mikor csak az gondolja komolyan a dolgokat, illetve amit kimondott, aki a sértett fél, tehát azt gondolja, hogy ha ő csak szórakozott a másikkal és úgy taposott bele a lelkébe, akkor az már nem is olyan nagy vétek. Amúgy szerintem ez még kegyetlenebb dolog, és ha még ki is mondja, arról nem tudom elhinni, hogy olyankor komolyan beszél. Mindazonáltal aki nem vétkezik a nyelvével, az tökéletes ember. (Ezt kérem nem úgy venni, mint az egész eddigi szöveg visszavonását, mert törekedni kell a tökéletességre!)

Készül az új dizájn és próbálok valami értelmeset összehozni írás terén is. Csábított például az a gondolat, hogy a saját írás helyett közre adjak Aesopust, de az tsak ónyelven fellelhető az internet, eddigi ismereteim szerint. Tehát ezek szerint, nekem kell összeütnöm valami emézthető dolgot a mélyen tisztelt társaság számára. Elsősorban azonban elballagok aludni, és majd folytatom.

Illetve inkább most még, mikor már ugyan nem biztos, hogy érthető is lesz amit írok, de legalább nem felejtem el a tárgyat, mint számtalanszor már. Először is elöljáróban annyit szeretnék megjegyezni, hogy ha egy beszélgetés közben az adott szituációban sokat gondolkodik, akkor az nem feltételez mögötte a szokásosnál több rutint és tapasztalatot, vagy azt, hogy ismeri azokat az embereket, sőt épphogy tapasztalatlanságot árul el. Nos ezen tények ismeretében hozzá is kezdenék ahhoz, amit leakartam vetni a monitorra, tehát hogy igaz-e azon megállapítás, miszerint én mindent komolyan veszek, ami nem jó. Lehet valami igaz a dologban, mert egy rossz időszakomban már megpróbáltam felelőtlenül és felszínesen beszélni az emberekkel, de hamar rá kellett jönnöm, hogy ez nem megfelelő a testalkatomhoz, mert amit mondta, azt komolyan vették tőlem és rájöttem arra is, hogy azt sokkal könnyebben elnézik, hogy mindent komolyan veszek, mint azt, hogy felelőtlenül beszélek és nem veszem figyelembe azt, hogy mit mondanak az emberek. Egy más oldalból nézve én, meglehetősen sokszor azért hajlamos vagyok, azt hinni, hogy nem komolyan beszélnek, de ilyenkor mindig kiderül végül, hogy teljesen komolyan beszéltek, és mint az alap állítás mutatja, fordítva is gyakran választok rosszul. ÉS a felnőttek amúgy is jobban szeretik a komoly fiatalembereket. És én ha felelőtlenül beszélek is mindig pörögnek a gondolatok az agyamban és eme közlendő tudatában és emiatt írtam meg a bevezetőt...