Na ma aztán izgalmas napom volt, illetve mozgalmas. Kezdődött ez azzal, hogy reggel Úszásra mentem, majd viszatértem, és beültewm matekórára. Eddig minden sablonnap. Azután ebédeltünk volna és mentünk volna át a Hit prakba énekelni, de a konyhások keresztülhúzták a számításainkat, mert 11.45- kor jött meg az étek és mi pedig már 11.20-kor el kellett volna induljunk. Szóval megebédeltünk és elmentünk a BKV helyett a sulibusszal próbára. Ott unatkoztunk fél kettőig és néztük, hogy hogy állítja be a kórust az énektanár. Véégül felmehettünk a színpadra és egy kevés várakozási idő után, semmivel nem később mint 14.30 elkezdtünk próbálni. Nos ez a rengeteg idő (3/4 óra) arra volt elég, hogy végig próbáljuk egyszer az egészet. Ezután elindultunk, hogy majd mi megmentjük a világot, illetve, hogy elérjük a fél négyes buszt. Útban a csarnokból kifele azonban észre vettem, hogy hiányzik az úszócuccom, így visszarohantam, majd a többiek után sprinteltem akik még éppen a hét határ előtt voltak valamivel. Mikor aztán kifulladtunk és ránéztünk az órára, rájöttünk, hogy a világmegmentői tervünk dugába dőlt, így hát hagytuk hagy vesszen oda, magyarul nem siettünk tovább hiába a busz után. 15.40-jor már ott is voltunk a Népligetben, és minthogy nem tudtunk mit kezdeni magunkkal, kértünk előre váltott jegyet. Minthogy azonban elvileg a jegyünk nem lett volna végig elég, csak az utolsó előtti (egyben első) megállóig kértünk jegyet, mire aztán kiderült, hogy ugyanannyiba kerül elmenni a végéig, mint ameddig mentünk volna :D. Ezekután a váróteremben váloatott sznevedések, hülyéskedések zajlottak. Aztán felszálltunk a buszra, ahol elkezdtem olvasni a Radnóti kötetemet. Mikor pedig elindultunk, rögtön elaludtam...