Közeledik az év vége! Ezentúlra akartam valami izgalmas visszszámlálós izét csinálni, de hamar rájöttem, hogy ahhoz nem elég tágak a tudásbeli határaim... Mondjuk azt a határt nem nehéz megtalálni, hiszen nem kell messze keresni. Szóval már csak 8 nap van hátra az iskolából, amiből 5-öt fogunk tanulással tölteni. Ezek azonban mind érdektelen, és unalmas dolgok, amit már mindenki megállapított és ami senkinek nem érdekes. Azért híreink végén egy kis jegy előre jelzést olvassanak még el: Valószínüleg, ha biológiából és angolból megkapom az 5-öst, akkor csak 2 tantárgyból lesz négyesem, spanyolból és kémiából. most pedig reklám: mindenki olvassa el Ephraim Kishon : A tengeribeteg bálna c. művét, ha még nm mondtam volna

Na ma aztán izgalmas napom volt, illetve mozgalmas. Kezdődött ez azzal, hogy reggel Úszásra mentem, majd viszatértem, és beültewm matekórára. Eddig minden sablonnap. Azután ebédeltünk volna és mentünk volna át a Hit prakba énekelni, de a konyhások keresztülhúzták a számításainkat, mert 11.45- kor jött meg az étek és mi pedig már 11.20-kor el kellett volna induljunk. Szóval megebédeltünk és elmentünk a BKV helyett a sulibusszal próbára. Ott unatkoztunk fél kettőig és néztük, hogy hogy állítja be a kórust az énektanár. Véégül felmehettünk a színpadra és egy kevés várakozási idő után, semmivel nem később mint 14.30 elkezdtünk próbálni. Nos ez a rengeteg idő (3/4 óra) arra volt elég, hogy végig próbáljuk egyszer az egészet. Ezután elindultunk, hogy majd mi megmentjük a világot, illetve, hogy elérjük a fél négyes buszt. Útban a csarnokból kifele azonban észre vettem, hogy hiányzik az úszócuccom, így visszarohantam, majd a többiek után sprinteltem akik még éppen a hét határ előtt voltak valamivel. Mikor aztán kifulladtunk és ránéztünk az órára, rájöttünk, hogy a világmegmentői tervünk dugába dőlt, így hát hagytuk hagy vesszen oda, magyarul nem siettünk tovább hiába a busz után. 15.40-jor már ott is voltunk a Népligetben, és minthogy nem tudtunk mit kezdeni magunkkal, kértünk előre váltott jegyet. Minthogy azonban elvileg a jegyünk nem lett volna végig elég, csak az utolsó előtti (egyben első) megállóig kértünk jegyet, mire aztán kiderült, hogy ugyanannyiba kerül elmenni a végéig, mint ameddig mentünk volna :D. Ezekután a váróteremben váloatott sznevedések, hülyéskedések zajlottak. Aztán felszálltunk a buszra, ahol elkezdtem olvasni a Radnóti kötetemet. Mikor pedig elindultunk, rögtön elaludtam...