Ma izgalmas napom volt. Kilenc suliban leült óra után, amelyből 4 történelem volt, elmentem a nagynénikémhez és mivel őt nem találtam otthon, ezért úgy döntöttem, hogy elgyalogolok a felvonulási térre keresztül a városligeten, teljes menetfelszerelésben. Ezután nincs mit csodálkozni azon, hogy az első dolgom az volt, hogy megkeressem a ruhatárat. Nem volt biz ott egy szem sem. Tehát két táskával a nyakamban végig néztem a kiállítást szép szisztematikusan, pont háromszor többet sétáltam a kelleténél. Ezután úgy döntötttem, hogy játszom egy kis felülünk-az-első-buszra-ami-nagyjából-hazafelé-tart –ot. Épp szerencsém volt és egy olyan trolira ültem fel, ami egyenesen a szállásom előtt 150 méterre tett le. A buszon még hívott a nénikém, hogy most indul a munkahelyéről. Persze mondtam, hogy jó, akkor kivárom azt az egy órát amíg hazajön. Szerencsére sikerült hamarabb befutnia, így végre ellazíthattam tagjaimat és a végére járhattam a Kárpáthy Zoltánnak.

 ps: Ma olvastam valakinél, hogy pont egy éve volt "Az Ostrom" és természetesen büszkék. Én nem ítélem el őket, de...(egy szóval rengeteg kifogásom van ellenük)