Azt hiszem, legalábbis remélem, hogy önelégültségem és beképzeltségem ma tetőzik.

Csináltam egy idézetes részt, amelyikben rám vonatkozó, helyzetre illő, vagy csak éppen megtetszett gondolatok jelennek meg időnként. Csak azért, hogy valami értelmes dolog is legyen a blogomon. Ezzel együtt a blogom megszűnik 4.2-esnek lenni.

Az álszerény.

Na valamit most már ki kéne adni magamból. Még a végén szemét hiányt kaptok (úúúgy bírom, mikor ilyen álszerény vagyok (megjegyzem legbüszkébb a zárójeles benyögéseimre vagyok)). Rengeteg minden van, amit csinálni kéne, és közben olyan dolgokkal zakaltnak, hogy csak :O. Merthogy minek kell szerencsétlen munka alá temetett diákot- aki mondjuk épp most is nyög a munka nehéz igája alatt, mint azt látni lehet- ami tökéletesen felesleges. Például kémia, matek, ülésrend és társai, akiket féltőn szeretünk- távolról. Nos, ha végre ezt is lezavartam, és végre képes leszek elszakadni az iskolától- mivelhogy hétvége van és ilyenkor az a teendő-akkor valami értelmeset is írok. Mondjuk idézetet, merthogy az biztos értelmes (bár, ha én választom ki(dettó, mint a másik dupla zárójel fent)).

"Köreimben mindig dicsérték, amit alkottam. Fehérszemély, jóbarát, pártfogó sosem fogja ócsárolni azt, amit az ember érettük vagy nekik költ; az ilyesféle udvariaskodásból végül is felszínes dicshimnuszok támadnak, és a kongó frázisok közepette könnyen elpuhul a jellem, ha időről időre nem edzik, sarkallják derekabb munkára.
Szerencsésnek mondhattam tehát magam, amiért egy váratlan ismeretség kemény próbára tette bennem a lappangó vagy megnyilvánuló önelégültséget, tetszelgést, hiúságot, büszkeséget, dölyföt; a próbatétel egyedülálló volt a maga nemében, cseppet sem korszerű, és annál hatásosabb, nyomatékosabb." (Johann Wolfgang Goethe: Költészet és valóság)

Megjegyzem, ezt nem vehetem magamra, maximum a próbára tevő ember szerepét, mivel Goethe-vel együvé számolni magam beképzeltség lenne, és legalább a nem-gőgösség látszatát fenn kell tartani. Legalábbis semmi olyat nem szabad mondani, amit később felhasználhatnak ellenem. Mondjuk nem tudom, mire ez az óvatosság, anélkül is észe veszik az emberek és a szemembe mondják.

Most vagy szatirikusan őszinte vagyok, vagy csak nem vagyok képes befogni a számat. Lehet választani. Választottam, a második javára, tehát a választás lezárult.

Az egyetlen guglis találat:

"Ya tengo ganas de llevarlo a pintar y con un poco de suerte este año lo estrenaré en el Circuito del Jarama, que es más divertido rodar con un todo atrás en comparación del malquinientos. Hace tres años llevé el seiscientos, pero estos dos últimos he ido con el "haiga". Así­ que este año !!!con el ocho y medio!!!"