Ha valaki állít neked valamit és elhiszed neki és közben csak beugratott, akkor miért kell azt mondani neki, hogy bedőltél neki! hangos gúnykacajok között? Az olyan rossz néha. Azt hiszem, hogy ezzel csak az emberek belénk vetett bizalmát vesztjük el szép lassan. Persze jöhet a kérdés, hogy miért volt olyan naiv az illető. Pontosan azért, mert megbízott a másik illető szava-hihetőségében. De azért egy az egyben nem ítélem el őket, mert esete válogatja, hogy rossz-e vagy jó, és magam ellen sem szeretek beszélni. Az is lehetséges, hogy teljesen feleslegesen írom ezt le, mert az emberek azért mindig igyekeznek tőlük telhetően legjobban dönteni. Inkább csak a súlyát nem mérik fel, illetve a hatásfokát nem mérték fel jól. Hihetetlen. Ilyeneket minek írok le? Légből kapott gondolatok...

-Mire jó az olvasás? Mi értelme van egy könyvet elolvasni, ha megnézhetem filmen is?
-Valaki egyszer azt mondta:"Ha az írott szó valamit is adott fejlõdõ fajunknak és félig kifejlett kultúránknak, akkor az abban áll, hogy a nagy irodalom olyan, mint a bot, amire támaszkodhatunk, mint az anya, akitõl tanácsot kérhetünk, ez az a bölcsesség, ami a botladozó bátorságot felemeli, az erõ az erõtlenségben és bátorság a gyenge gyávaság leküzdésére."- A könyv nem csak a történetet adja, hanem gondolkodásra bír. Egyébként az idézet Steinbecktől van
-Elgondolkoztató, de ezt egy író mondta, aki nyilván olyat mond, amivel saját magának használ.
-Sajnos ez egy olan dolog, amit ti reálosok nem érthettek meg. Ez nem valami korlátoltság miatt van így, hanem mert senki nem érti. Az írott szavak rabul ejtettek minket, de szabadjára eresztették a fantáziánkat, ami lehetővé teszi, hogy most elhigyjem neked, hogy nem érdekel, amit mondok. Eltudom képzelni, hogy unod az egész beszélgetést. Ha kicsit nagyobb lenne az önbizalmam, azt mondanám, hogy sajnállak, hogy nem ismered fel a betűk csodáját. De sajnos az érveim tényleg gagyik. Sajnálom. Várnak a könyvek.