Hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van,
nemcsak a puskacsőben,
nemcsak a börtönökben,

nemcsak a vallatószobákban,
nemcsak az éjszakában
kiáltó őr szavában,
ott zsarnokság van

nemcsak a füst-sötéten
gomolygó vádbeszédben,
beismerésben,
rabok fal-morse-jében,

nemcsak a bíró hűvös
ítéletében: bűnös! –
ott zsarnokság van,
nemcsak a katonásan

pattogtatott “vigyázz!”-ban,
“tűz”-ben, a dobolásban
s abban, ahogy a hullát
gödörbe húzzák,
(Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról)

158 évvel ezelőtt is győzzött egy zsarnokság Magyarországon. Mi már szerencsések vagyunk, mert nem kell megélnünk semmi hasonlót. Azt hiszem, minden okunk megvan a hálára. És igenis nem értek egyet azokkal, akik nyavajognak a rossz sorsuk miatt. Talán nem azt kellene sorra vennünk minden reggel felkeléskor, hogy mi vár ránk még ma és hogy miért panaszkodhatunk, sokkal hasznosabb lenne, ha azt vennénk számon, hogy miért lehetünk hálásak. Elvégre itt a Földön nem nagyon lesz olyan, hogy ne legyen miért panaszkodnunk és attól se lesz semmi jobb, ha folyamatosan siránkozunk. Akkor inkább gondoljunk a jó dolgokra, mert attól valamelyest jobban érezzük magunkat legalább. És hidd el, én is tudnék panaszkodni sok minden miatt, de nem teszem, mert nem vagyok olyan önző, hogy világgá kürtölöm a bajaimat, hogy érezze már más is rosszul magát.