Ma kellemes, langymeleg nyári hőmérséklet volt. Na jó, bevallom puhány vagyok, mert már reggel fél nyolckor felébredtem a napsugár alig-alig melegítő hatására, de vannak még ezek szerint olyan emberek, akik nem bírják a meleget. Azután elmentem biciklizni, a kellemes nyári reggelet kiélvezvén. Mikor meg kérdezték utána, hogy ugyan, hol fürödtem és miért nem vittem magammal törülközőt, valamint tájékoztattak, hogy a szolárium is ugyanúgy okozhat bőrrákot, rájöttem, hogy néhány izzadságcsepp kiült az ablakomra és kissé lepirultam a Nap jótékony hatásának következtében. Ebéd főzésnél, pedig szintén melegem lett a konyhában, ám mikor a kamra ajtót kinyitottam, hogy vegyeke egy kis levegőt, megcsapott a hőhullám. Tudniillik nyitva volt odabent az ablak. Ekkor eszembe jutott, hogy talán ésszerűbb és gyorsabb volna, hogy amit meg akarunk főzni, vagy sütni, azt egyszerűen kirakjuk az ablakba. Ötletemet elvetették, mondván, hogy egy pillanatra ha félre nézünk, akkor a levesnek annyi. Az már az égé. Ebéd után megettük, jobban mondva megittuk, a jól megérdemelt fagyit, ami forró lévé változott, mert nem ettük elég gyorsan. Persze én megmondtam, hogy nem lehet egy másodperc alatt megenni gy tál fagyit. Erre persze az öcsém beakarván bizonyítani, hogy neki igen is sikerülni fog, leötötte egy az egyben a torkán. Persze nem esett neki jól. Tudniillik megégette a torkát...

Más: ma voltak nálunk látogatók.Senor Clefár-ék. Akinek van füle a hallásra, hallja.