socially pingvin

Ajándék

2007. április 11. - döm

Mostanában egy dolog nagyon foglalkoztat, mégpedig (kigondolná)az ajándék. Ez lehet, hogy gyerekesen hangzik, de engem igazából a dolognak inkább az a fele foglalkoztat jobban, hogy tulajdonképpen, miért jó ajándékozni, maradt-e még jelentősége annak, hogy ki milyen motívumból ad ajándékot, vagy nem, mert úgyis mindenki azért adja, hogy majd úgymond visszakapja, mert illik az ajándékot viszonozni és hogy hogyan alakult ki az ajándékozás, mint szokás.
Miért jó ajándékozni, és miért van az, hogy bármikor ajándékozol valamit önszántadból, jószívből, az jó érzést kelt benned? Taln azért, mert elégedett, vagy magaddal, vagy mert örülsz ha örömet szerezhetsz? Szerintem az utóbbi az igaz, de lehet igazság abban is, hogy az egódat táplálja és ettől jól érzed magad, mondom ezt annak ellenére, hogy ellene vagyok az olyan állításoknak, hogy az ember aljas és csak a saját érdekeit nézi.
Vajon marad-e még jelentősége az ajándékozásnak, vagy az emberek csak illemből, vagy azért ajándékoznak, hogy utána a megajándékozottól kapjon egy viszont ajándékot? Sajnos az esetek nagy többsége alapján igenlő választ kell adjunk a felvetett kérdésekre, mert manapság az embereknek nem nagyon jut idejük arra, hogy csak úgy, minden hátsószándék nélkül kedvesek legyenek. De ez nem igaz azok között, akik tényleg szeretik egymást, mert ők tudnak szívből adni, mert a szeretet is egy adás.
De hogyan alakult ki az ajándékozás mint, szokás? Ez számomra elég nagy rejtély, mert az ajándáékozás, annál a jelentésénél fogva, hogy önzetlenü, minden ellen szolgáltatás nélküli adás, egyben azt is jelenti, hogy meg kell tagadni magunktól valamit, tehát meg kell tagadnunk az önző énünket, ami mellesleg elég nehéz.
Mindezek ellenére, ha valaki akar adni nekem ,ajándékot azt nem utasítom vissza és nem fogom neki boncolgatni, hogy emögött milyen hátsó szándék állhat véleményem szerint...

ps 2012. 12. 03,: Természetesen az ajándékozással kapcsolatban tisztelet a kivételnek (ez a csoport talán nem is annyira kicsi, mint gondoltam 5(!) évvel ezelőtt.

Itt kell még hozzá tennem, hogy a személyes életemmel, és velem történtekkel való kapcsolat minden esetben maximum a véletlen műve. Tehát nem kaptam pusztán illemből és érdekből ajándékot senkitől /talán egész életem során, de főleg/ ekkoriban.

A bejegyzés trackback címe:

https://bubben.blog.hu/api/trackback/id/tr146050843

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kisrazti 2007.04.12. 16:35:30

nem bírom,h ti mindig általánosítgattok!! vajon miért???????? amiket általában kérdeztek és kijelentetek,mind egyéntől függ!! honnan tudod? mindenkit ismersz?? :-S

Dömdödöm 2007.04.12. 18:42:48

sehonnan és tudom hogy általánosítok(sajnos), amivel odavágom az írás szabályait, de most ezen gondolkoztam és az eddigi tapasztalataim alapján ezt vettem észre, de valószínű, hogy 3 év múlva teljesen mást fogok gondolni, de ez is egy tanulság lesz számomra. ui:ha hiszed ha nem ma pont gondoltam is erre

kisrazti 2007.04.12. 20:51:28

rendben van, legalább tudod... csak van akinek rosszul esik... ha azt rá is mondják, ami nem igaz... és boldog szülinapot:)

Dömdödöm 2007.04.12. 21:05:57

jó bocsánat, csak mivel feledékeny és lusta vagyok ezért nem írom oda hogy tisztelet a kivételnek. Ja meg azt is elfelejtem oda írni, mint pl. most, hogy ez csakúgy jött és nem az alapján írok ahogy velem szemben viselkedtek/nek és még egyszer bocsánat

kisrazti 2007.04.14. 10:41:00

okés, semmi baj :) meg van bocsátva... csak már nagyon sok ilyet olvastam másoktól is, és itt borúltam ki :P de semmi gond;)
süti beállítások módosítása