Körülbelül mintegy 78 perc múlva pontosan is betöltöm a tizenhatot. Tudom, hogy nem nagy szó, mert hát rengeteg olyan ügyes ember van, aki képes volt arra, hogy hamarabb szülessen nálam (merthát nagyon más érdemük nem lehet, és ez sem az övék. Amit elértek, azt tisztelem, de az is azért volt, mert volt rá idejük és ezért tehették meg. Az már neccesebb, ha egy ugyanennyi idős ember akarja felsőbbrendűnek hinni magát, mert akkor az majd gyorsan felfuvalkodik, és akkor könnyen beérem. :) ). Nem akarok filozofálni, és semmiféle okoskodáshoz nincs kedvem (jókor határozom el. Akik esetleg nem értik, sürgősen kezdjék el előről olvasni amit írtam, ha pedig 3-4szeri elolvasásra sem értik, akkor sürgősen igényeljenek nyelvtan és/vagy irodalomtanáruktól egy egyest szövegértés címén.

Szóval boldog szülinapot nekem, a virágokat az öltözőbe kérem, illetve mint már egyesek láthatták karácsonyig lehet dobálni ajándékokkal tizenhatodik születésnapom alkalmából- jó sűrűn. :D

ui.: még mielőtt valaki lenne olyan kedves, és komolyan venne, üzenem neki, hogy ne tegye

No, merry, hála Istennek  fehér kriszmöszt mindenkinek! Akármennyire is sablon ez a kívánság, egyrészt legalább mondanak valami jót az emberek egymásnak, másrészt nem a kifejezésmód számít, hanem az, hogy valóban kívánjuk-e amit mondunk, vagy csak azért mondjuk, hogy ne maradjunk csendben. A karácsony azért jó dolog, mert az emberek, ha  minden "gyengéd érzelmet" nélkülözve is vesznek ajándékokat egymásnak. Jó, igen a szándék a fontos, de azért az emberek ilyenkor legalább figyelnek arra akit megajándékoznak, hiszen ha ők is szívüknek tetsző ajándékot szeretnének, akkor muszáj jó ajándékot választaniuk a megajándékozottnak.

Kicsit kicsicsáztam a bogomat, ami szerintem így kicsit ízléstelen lett, de meghagyom még 2 napig, hogy meglegyen az ünnepi hangulat...

Mostanában egy dolog nagyon foglalkoztat, mégpedig (kigondolná)az ajándék. Ez lehet, hogy gyerekesen hangzik, de engem igazából a dolognak inkább az a fele foglalkoztat jobban, hogy tulajdonképpen, miért jó ajándékozni, maradt-e még jelentősége annak, hogy ki milyen motívumból ad ajándékot, vagy nem, mert úgyis mindenki azért adja, hogy majd úgymond visszakapja, mert illik az ajándékot viszonozni és hogy hogyan alakult ki az ajándékozás, mint szokás.
Miért jó ajándékozni, és miért van az, hogy bármikor ajándékozol valamit önszántadból, jószívből, az jó érzést kelt benned? Taln azért, mert elégedett, vagy magaddal, vagy mert örülsz ha örömet szerezhetsz? Szerintem az utóbbi az igaz, de lehet igazság abban is, hogy az egódat táplálja és ettől jól érzed magad, mondom ezt annak ellenére, hogy ellene vagyok az olyan állításoknak, hogy az ember aljas és csak a saját érdekeit nézi.
Vajon marad-e még jelentősége az ajándékozásnak, vagy az emberek csak illemből, vagy azért ajándékoznak, hogy utána a megajándékozottól kapjon egy viszont ajándékot? Sajnos az esetek nagy többsége alapján igenlő választ kell adjunk a felvetett kérdésekre, mert manapság az embereknek nem nagyon jut idejük arra, hogy csak úgy, minden hátsószándék nélkül kedvesek legyenek. De ez nem igaz azok között, akik tényleg szeretik egymást, mert ők tudnak szívből adni, mert a szeretet is egy adás.
De hogyan alakult ki az ajándékozás mint, szokás? Ez számomra elég nagy rejtély, mert az ajándáékozás, annál a jelentésénél fogva, hogy önzetlenü, minden ellen szolgáltatás nélküli adás, egyben azt is jelenti, hogy meg kell tagadni magunktól valamit, tehát meg kell tagadnunk az önző énünket, ami mellesleg elég nehéz.
Mindezek ellenére, ha valaki akar adni nekem ,ajándékot azt nem utasítom vissza és nem fogom neki boncolgatni, hogy emögött milyen hátsó szándék állhat véleményem szerint...

ps 2012. 12. 03,: Természetesen az ajándékozással kapcsolatban tisztelet a kivételnek (ez a csoport talán nem is annyira kicsi, mint gondoltam 5(!) évvel ezelőtt.

Itt kell még hozzá tennem, hogy a személyes életemmel, és velem történtekkel való kapcsolat minden esetben maximum a véletlen műve. Tehát nem kaptam pusztán illemből és érdekből ajándékot senkitől /talán egész életem során, de főleg/ ekkoriban.