socially pingvin


Van-e szükség irodalomra?

2011. január 25. - döm

"Hát Ruben, bocs, lehet kicsit elfogult vagyok, de a pi értékének pontos meghatározása fontos szerepet tölt be abban, hogy ne dőljenek össze a házak, hogy működjön az iPhone, hogy legyen internet, stb vagyis a matematika és a természettudományi tárgyak együttvéve aktívan közreműködnek a tudomány és a világ fejlődésében.Én inkább azt kérdezném meg, hogy Vergilius, Csokonai és Goriot apó mivel járult hozzá a világ fejlődéséhez?" by Ete

Mi értelme az irodalomnak?Mennyiben jobb, vagy rosszabb a természettudományokban, melyik járul hozzá jobban az emberiség fejlődéséhez? Szemben állnak a reál és humán tudományok? Ha igen miért, ha nem, miért nem?

Elsősorban felhívnám mindenkinek a figyelmét, hogy az irodalom, irodalmi/hétköznapi nyelvezet már jóval azelőtt létezett hogy iphone, pi, vagy bármi más ehhez hasonló. Sőt, nem nehéz belátni, hogy az amit természettudománynak hívunk, tulajdonképpen filozófusok gondolatainak eredménye, akik általában írók is voltak, akik sokszor irodalmi formában közölték ezeket az eszméket, így annak oldalágának is tarthatjuk kissé sarkítva. Ezentúl az irodalomnak hatalmas szerepe van a nyelv fejelsztésében, és ezzel nem csak az egymás közötti kommunikáció, de közvetve a természettudományos tételek megfogalmazásának megkönnyítésében.

Azt hiszem, hogy a reáltudományokkal foglalkozó emberek hajlamosak arra, hogy mindent a saját tudományuk szemüvegén keresztül nézzenek. Nyilván a matematika szempontjából a pi és a többi matematikai kifejezések a legfontosabbak, ez jól is van. Viszont az életünk szempontjából nem ez a legfontosabb. Mert rendben van, hogy az iphone előállításához meg a házak előállításához szükség van ezekre, viszont a hétköznapokban, mikor az ember civilben van, akkor ezekre nincs szükség. Az irodalom a civil életről szól. Nem technikai, hanem szorosan emberi, emberekhez kötődő dolgokkal foglalkozik, ennek eszköze az emberi interakciók modellezése "másolása". Ezzel együtt nem matematika, nem formális tudomány, hanem művészet. Célja, hogy az ember esztétikai igényeit kielégítse, kikapcsoljon, de úgy, hogy közben az ember elméjét frissen tartsa, és példát, sémát mutatsson amit az ember magáévá tehet, ha akar.

Fel szeretném végül hívni mindenkinek a figyelmét arra, hogy mi emberek társadalomban élünk. Ettől a társadalomtól függ, hogy a természettudományoknak van-e egyáltalán lehetőségük a kibontakozásra, a társadalmakba pedig a matematikának, és egyéb természettudományoknak nem sok beleszólásuk van, illetve amennyiben van is, nem a pi tizenkettes számrendszerbe átültetett változatának (hogy radikális példát mondjak) lesz sokkoló hatása a társadalomra, és így az emberiség egészére (természetesen nem vitatom hogy pl. a matematikai tézisek technikai alapelvnek megfelelnek, ám rengeteg kiegészítés, hozzásegítés. eszköz stb. kell ahhoz hogy kézzelfogható valósággá váljon, és az úgy már nem tiszta matematika). Az irodalom, különböző írásos művek sokkal közvetlenebbül járulnak hozzá a társadalom, emberiség fejlődéséhez; gondoljunk itt például a felvilágosodás, antikvitás stb műveire. (ha egyáltalán fejlődik az emberiség), Emellett a matematikának de a biológiának is szüksége van írásokra, és érthetően író írókra, hogy megértesse magát az emberek nagyrészével.

Goriot apó például sehogy nem járult hozzá a társadalom fejlődéséhez - lévén képzelt alak - azonban alkotója Balzac zseniális emberábrázolásával modelleket mutat nekünk, amiket a valódi életben is felismerhetünk. Fejleszti az olvasó jellemét azzal, hogy érzékenyebbé, megértőbbé teszi a valóságos emberekkel szemben. Csokonai behozta a felvilágosodás eszméjét Magyarországra, és részévé vált annak a fejlődési folyamatnak ami a polgári társadalomhoz vezetett. Vergilius a római identitás megalapozója volt, ezzel is segítve többek között a görög filozófiai és természettudományos felfedezések átmentését, továbbfejlesztését.

Összességgében elmondhatjuk, hogy a reál és humán tudományok egyáltalán nem állnak szemben egymással. Egyik fejlődéséhez szükség van a másikra, ám talán a tág értelemben vett irodalomnak közvetlenebbek a hatásai. Egyben úgy gondolom, szükséges megjegyezni, hogy a tág értelemben vett irodalom magában foglalja a szakirodalmakat is, így a természettudományok nagyrészét. A szűk érteleben vett irodalom fő erénye a társadalomra gyakorolt közvetlen hatásában, a nyelv fejlesztésében, kultúránk megőrzésében, előrevivésében (pl utópiák) rejlik.

Szeretet

Minden azon múlik, hogy az emberek azt hiszik: van az életben olyan helyzet, amikor szeretet nélkül bánhatunk embertársunkkal; márpedig ilyen helyzet nincsen. Tárgyakkal bánhatunk szeretetlenül: vághatunk fát, vethetünk téglát, kovácsolhatunk vasat szeretet nélkül, de emberrel éppen úgy nem bánhatunk szeretet nélkül, mint ahogyan méhekkel nem bánhatunk óvatlanul. Ez már a méhek sajátsága. Ha óvatlanul bánunk velük, magunk is kárt szenvedünk. Ugyanígy van az emberekkel. Nem is lehet másképp, mert a felebaráti szeretet az emberi élet alaptörvénye. Igaz, az ember nem kényszerítheti magát a szeretetre, úgy mint ahogyan a munkára kényszerítheti magát, de ebből még nem következik, hogy szeretetlenül bánhatunk embertársainkkal - különösen, ha valamit követelünk tőlük. Ha nem érzel magadban szeretetet embertársaid iránt - fordult Nyehljudov gondolatban önmagához -, akkor ülj csendesen, foglalkozzál a magad dolgával, amivel akarsz, csak az emberekkel ne. Mint ahogyan az evés is csak akkor jár haszonnal, s akkor nem árt, amikor gyomrod kívánja az ételt, éppen úgy az emberekkel való bánás is csak akkor jár haszonnal, s nem kárral, ha szereted őket.(Tolsztoj:Feltámadás 2. rész, 40 részlet)
Ez így van, az embereket szeretni kell, mindenkit, még ha a mai társadalom teljesen mást sugall is, hiszen mi egy fogyasztói társadalomban élünk, aminek az a lényege, hogy az ÉN szükségeim be legyenek töltve, ÉN jól lakjak, ÉN jót szórakozzak stb.az már az illetőt legkevésbé sem zavarja, hogy mondjuk azt az ételt, amin ő utálkozik, csak mert nem szereti, azt az ételt valaki más még a kukából is ki szedné, csak hogy legyen mit ennie...Az emberek nagy része még a saját feleségét, gyerekeit sem szereti, hisz mikor a feleségét csalja, akkor az egész családjukat elárulja, hogyan is várhatnánk el tehát, hogy a többi embert szeresse? Ma már úgy kell keresni az olyan férfit, aki még nem csalta meg a feleségét, hiszen az emberek nagy többsége csak vasárnapi keresztény, ha egyáltalán kereszténynek, mondja magát, persze ez alól is vannak kivételek, hiszen nem mindegyik egyházban felejtették el a ne paráználkodj parancsolatát (ezeken a helyeken persze nagy hangsúly van helyezve az emberbaráti szeretetre és a megbocsátásra is)...
Az hogy az emberek nagy része ma már szingli, az sem jelenti azt, hogy ők kivétel lennének a szeretelenség alól, hisz ők még meg sem próbálnak szeretni, nincs elég erejük ahhoz sem, hogy egy olyan kapcsolatbabele menjenek, ami bármiféle lemondással is járna...Egy kicsit, még a párkapcsolatokról, az emberek nagyrészének van "párja" de ezek a kapcsolatok, hogyha kitartanak2 évig, az már elég nagy számnak számít. Van aki szerint, egy ilyen gyorsan tova tűnő "szeretet" szeretet egyáltalán, hisz ez ellentmond azzal amit a szeretet himnusza mond: "A szeretet soha el nem fogy" Ez szerintem így van az igazi szeretet, soha, de soha nem fogy el, és persze hogy a szeretet lemondásokkal jár, hiszen a szeretet az az adásról szól,de a szeretet jó dolog, mert szeretet nélkül az ember semmi...
süti beállítások módosítása