Nem tudom, ki hogy van vele, de én nagyon szertem az ilyen családi információkat meg úgy általában az ilyeneket, pl, hogy hány évig élt valaki, hány gyereke volt, hány évig voltak házasok tehát igazából, most jut eszembe az életrajzi adatokat szeretem, és az ilen családi dolgok leírását, nem ilyeneket, hogy háború, harcigépek, ilyen tank, olyan aknavető, inkább a béákésebb dolgokat szeretem. Persze, mint sok minden, ez sem egyezik a bevett szokással, mert a Bornemiszában elég sok 2. világháború fan van, akiket én nem tudok megérteni, hogy mi olyan izgató abban, hogy ez az aknavető ilyen, olyan amolyan egyáltalán mit lehet róla beszélni. De persze mint egy régebbi szólamom vallja, kinek háború, kinek béke, én maradok, a dolgok békésebb felélnél, mint gyerek születés, meggazdagodás, elszegényedés, emberi kapcsolatok stb.. És az aknavetős bornemiszásokat pedig nem fogom megérteni soha, 'iszen hogyan gondolják magukat Uram bocsá termő fáknak (mát 7,19), ha nem termik meg a békességet és a szelídséget( gal.5.22)?

ír szetter: 

- Őrfalkáink ma még csupán csaholnak,
de elkapjuk azt a holdat maholnap.
Ki is sütjük még este
angolosan véresre...

2007. 07, 08, 23:52 : ím egy megkésett válasz andreew barátunk számára. Szóval ezért kritizálok én mindenkit, ami meglehet, hogy sokszor idegesíti az embereket, de ez inkább őszinteség mint amit mások annak szoktak nevezni sértegetés címén szoktak sokan művelni... Teszem mindezt úgy, hog tudom, sokszor ez egy bagoly veréb párbeszéd, aminek nincs hiteles háttre, de higgyétek( vagy higyjétek? nem, nem)el én próbálok javítani magamon. Még a felvágott nyelvemen is. Sajnos azonban, mint sok minden másban itt sem tudom magamat korlátok közé szorítani, ami azt hiszem, hogy a (majd ide írom mi miatt van, ha eszembe jut a szó, ahh temperamentum)mindegy, ez az ami miatt például, ha valamiért lelkesedek,akkor azt odaadóan teszem. Ja és a ktnyelesség, ami miatt általában az emberek rágalmazni szoktak, az inkább a kíváncsiságomban nyilvánul meg. De ezekről már úgy hiszem esett szó. 

Gondolkoztam, hogy ezt amit most fogok írni azt a "te hogyan éled meg a hitedet" fórumba, vagy ide írjam le. Nos hát nehéz kitalálni a döntésemet, de lehet hogy majd oda is leírom egyszer. Egyszer, mikor nem lesz éjjel féltizenkettő. Szóval csapjunk a lovak közé, vagy az egyszernél maradva ne kerülgessűk a témát, mint az egyszeri macska a kását...(már jól vagyok, még mielőtt valaki megkérdezné)

Van egy érdekes jelenség a keresztények körében, még pedig az, hogy ugye mindenki azt mondja, hgy minden embert szeretni kell, sőt szeresd embertársadat, mint magadat. Nos ezt senki nem tartja be a keresztények közül, a nem kersztények közül pedig végképp. Ez csak akkor álszenteskedés egy kersztény részéről, ha ezt be is vallja, hiszen az nyilván való, hogy ő is ugyanolyan ember, ugyanúgy tud haragban lenni valakivel, márpedig azt nem hiszem, hogy mikor haragszik valakire, azzal egy időben tudná is szeretni úgy mint önmagát. Tehát azemberbaráti szeretet betöltése az olyan mint a tökéletesség elnyrése: Törekedni kell rá, de ezen a Földön nem fogsz sikerrel járni...

Megint pangás van itt, biztos az évégi hajtás miatt, de lehet, hogy csak a sok idézettől csömörlött meg a díszes társaság. És megint kérdezek valamit (hiába): Miért nem válaszol senki a kérdésekre, amiket felteszek?