Szeretem azt a nyüzsgést, a tömeget, és azt a nagy-nagy (kissé -nagyon- szentimentális) összetartozás érzést. Öröm volt, hogy pénteken szinte tobzódhattunk a helyekben és élvezetes volt, hogy ahogy telt az idő, egyre többen lettek, míg a végére, vasárnapra nem is jutott mindenkinek hely a csarnokban. Öröm volt megtdni, hogy az első sorokban is emberek ülnek és hogy nem is akármilyenek, nagyon kedvesek, barátságosak. Öröm volt találkozni ott is az osztálytársaimmal, öröm volt az, hogy tudtam, nem véletlen, hogy egy osztályba járunk. Öröm volt találkozni a többi ezer ismerőssel, és ugyanúgy - ha nem jobban - örülni annak, akit szinte mindennap, vagy hetente látok, mint annak, akivel csak ezeken a három napos istentisztelet sorozaton tudok összefutni. Öröm volt érezni, hogy van erő amögött amit teszünk, és hogy ez az erő nem céltalan. Öröm volt záróakkordként megünnepelni Izrael hatvan éves születésnapját, és tervezni, hogy tíz év múlva hasonlóan ott ünnepelni, és az örömöt, ami felgyűlt elengedni, és hagyni, hogy felbuzogjon. Öröm volt, hogy minden hétköznapi patvarkodás semmivé vált és öröm volt tudni, és megbizonyosodni arról, hogy a meggyőződésünk nem fikció. Öröm volt ott lenni.