socially pingvin


Becsapódtatok a 7-es dizájntól

2008. június 05. - döm

Szép az új dizájn? És az előző? elég sok kritika érkezett rá, dehát mit várnak az emberek egy koppintástól? Ennek örömére jó sokat szenvedtem (és fogok még dolgozni rajta (fehér csík a jobbodalon)) ezzel jó sokat. Egyébként stílus váltást akarok Vagy blöffölni fogok, vagy.. Inkább nem mondom meg, mert eddig amit előre megmondtam blogúgyben, az nem jött be. Egyébként szenzáció hajhász-e vagyok. Ja, és majdnem mondtam a kesergőknek, hogy várni és remélni. Hohohoholnap pediglen könyvhét, és megnit nem találkozom Esterházyval, de Szonikával igen, s-sel karöltve, és magyar-izraeli (vagy fordítva) barátikörös gyűlésen is leszek. Milyen jó is, hogy nincsenek antiszemita osztálytársaim. :D Azért még mindig nincs értelme az egésznek. De majd próbálok adni. Például most jöttem rá, hogy amúgy mindenféle kényszer nélkül soha nem írnék. Mert ilyen lusta vagyok...Pedig ötleteim vannak. Ami nem jelenti azt, hogy tehetséges vagyok, mert nem biztos, azok az ötletek jók. És főleg az nem ,hogy megvalsítok valaha is valamit belőle.

(kint tombol a monszun. á la india. Szeretek így elaludni. egy kicsit egyébként tényleg olyan, mintha eddig meg lett volna halva a blogom és feltámasztottam volna.)

Ott lenni

Szeretem azt a nyüzsgést, a tömeget, és azt a nagy-nagy (kissé -nagyon- szentimentális) összetartozás érzést. Öröm volt, hogy pénteken szinte tobzódhattunk a helyekben és élvezetes volt, hogy ahogy telt az idő, egyre többen lettek, míg a végére, vasárnapra nem is jutott mindenkinek hely a csarnokban. Öröm volt megtdni, hogy az első sorokban is emberek ülnek és hogy nem is akármilyenek, nagyon kedvesek, barátságosak. Öröm volt találkozni ott is az osztálytársaimmal, öröm volt az, hogy tudtam, nem véletlen, hogy egy osztályba járunk. Öröm volt találkozni a többi ezer ismerőssel, és ugyanúgy - ha nem jobban - örülni annak, akit szinte mindennap, vagy hetente látok, mint annak, akivel csak ezeken a három napos istentisztelet sorozaton tudok összefutni. Öröm volt érezni, hogy van erő amögött amit teszünk, és hogy ez az erő nem céltalan. Öröm volt záróakkordként megünnepelni Izrael hatvan éves születésnapját, és tervezni, hogy tíz év múlva hasonlóan ott ünnepelni, és az örömöt, ami felgyűlt elengedni, és hagyni, hogy felbuzogjon. Öröm volt, hogy minden hétköznapi patvarkodás semmivé vált és öröm volt tudni, és megbizonyosodni arról, hogy a meggyőződésünk nem fikció. Öröm volt ott lenni.

süti beállítások módosítása