A szabadságvágy és a taníthatatlanság nem ugyanaz. Vagy mégis? A szabadságvágynak és a taníthatatlanságnak egyáltalán semmi köze egymáshoz. Vagy mégis?

(Persze ez így legalább olyan nehéz, mint kerekesszékkel olimpiát nyerni, hiszen két olyan nehezen megfogható fogalmat hasonlítok össze, amit egyenként sem tudok megmagyarázni. Mindenesetre megpróbálom éreztetni a lényeget.)

Szabad vagyok, és senkinek nem kell megtennem semmit. Szabad vagyok, senki nem tilthat meg nekem semmit.  Szabad vagyok, nem létezik kell, nincsen, tilos. Felnőtt vagyok, önálló, független. 

Szabad vagyok. De ez azt jelenti, hogy mindent tudok? 

Tanítható vagyok, hallgatok másokra. Tanítható vagyok, nem mindig tudom, hogy mi a legjobb nekem, vagy hogy mik a lehetőségeim.  Nem látok át mindent, hiszen csak egy pont vagyok a hatalmas körben. Tanítható vagyok, mert nem akarok bolond lenni.

Tanítható vagyok. De ez azt jelenti, hogy nem tehetem amit akarok?

Szerintem ha szabad vagy, akkor a szabdság nem kötelez arra, hogy ne hallgass senkire. Hiszen a szabadság nem kötelez. Nem nem képes kötelezni, hanem kívül esik a fogalmi körén a kényszerítés. A taníthatóság pedig nem jelenti azt, hogy ne hagyhatnád ki az életedből a kényszerítést. A taníthatóság nem a szabadság korlátja, hanem a szabadság mankója. Arra való, hogy felemelkedj a papírról, és belásd az egész rajzot. Hogy tudd, hogy mit vagy képes megtenni, hogy mely tetteidből mik következnek, hogy megóvjon attól, ami a legszörnyűbb: a szabadság elvesztése.