Van aki eldobja, van aki a fiók mélyén őrzi és van aki régiségkereskedést nyit abból, amit gyűjtött.

Volt egyszer egy ember, aki minden emlékét meg akarta őrizni. Azt akarta, hogy egy pillanat se legyen az életéből, ami nyom nélkül múlik el. Azt akarta, hogy minden tapasztalat, minden jó és rossz ami vele történt, örökre maradjon az övé. Azt akarta, hogy a kapcsolatai egy életre szóljanak. Úgy gondolta, a legjobb az, ha rajta nem múlik semmi, mindent megtesz azért, hogy a múlt segítségével, tulajdonképpen a múltból egy tökéletes világot állítson elő. Hiszen így, ha dönteni kellett, minden lehetséges adat a rendelkezésére állt, hogy a tőle várható leghelyesebb döntést hozza. Mindent mérlegelt és gondosan megvizsgált, mielőtt döntött volna. Úgy érezte, nem esik nehezére hűségesnek lennie, hiszen amit választott, az mindig a lehető legjobb volt, amikor pedig nem, akkor is a saját hasznára fordíthatta azzal, hogy megőrizte, és legközelebb tanulságként tekintett rá. Mivel állandóan kéznél voltak az emlékei, úgy tűnt a leghasznosabb, ha régiségkereskedést nyit. Egy olyan helyet, ahol az emlékek tulajdonképpen nem eladók, de bárki megfoghatja, megnézheti őket, és saját belátása szerint ihletet meríthet belőlük a problémái megoldásához.

A hely tele volt vidám sztorikkal, szívszaggató, igazságtalan, vagy az emberi nemességről tanúskodó történetekkel. Azon a helyen mindennek volt egy-egy története a barátságról, vagy szerelemről, gonoszságról, emberi esendőségről, lassanként nem volt olyan történet, ami új lett volna azon a helyen. Azon a helyen, amit úgy hívtak: emlékezet.

Aztán emberünk egyszercsak azt vette észre, hogy teljesen és véglegesen odaköltözött. Egész addig úgy gondolta, fontos nyomot hagynia maga után, hogy láthassa, honnan hová halad, vajon felfelé, vagy lefelé tart az élete. Aztán hirtelen rádöbbent, hogy amíg teljes készültségben tartotta magát, és azt várta, hogy az élet választás elé álllítsa; az élet teljesen és végérvényesen elhaladt mellette. Sajnos teljesen figyelmen kívül hagyta, hogy a választások nem jönnek az ember felé, az embernek cselekednie kell ahhoz, hogy történjen vele bármi is.

Jól ismerte a hűséget, tudta mi az a tapasztalat, nehéz volt átverni, és ezért szerette volna hinni, hogy bölcs. De a tapasztalatok teljesen szkeptikussá tették, így sosem tudta meg mi az a bizalom, és a hit.