socially pingvin

Temetnivaló-e a múlt?

2012. december 01. - döm

Azon gondolkozom, hogy mi legyen ezzel a bloggal. Úgy értem függetlenül attól, hogy folytatom vagy sem, mit kezdjek az eddig írt bejegyzésekkel? Egész eddig az volt az álláspontom, hogy én nem szégyellem azt aki voltam, főleg annak fényében, hogy kivé lettem mostanra, és ha majd még jobb ember leszek (reményeim szerint), akkor a 2012 decemberi énemet sem fogom szégyellni. Úgy fogtam fel egész eddig az összes bejegyzésemet, mint olyan emlékeket, amik segítenek abban, hogy észben tartsam, hogy mely tulajdonságaimat szeretném megőrizni, és melyeket szeretném megváltoztatni, vagy mik azok a hiányosságaim, amiken már túlléptem, és amelyeket egyáltalán nem kívánok vissza. Viszont kérdés az, hogy amiből megváltoztam, abból azért változtam meg, hogy azért még vissza-vissza tudjon rá nézni bizalmatlanul bárki? Mert arra kezdek rájönni, hogy ezeknek a dolgoknak van súlyuk is, amit nem biztos, cipelni szeretnék. Az, hogy bárki megnézheti, és megtudhatja, hogy milyen voltam tizenöt évesen, egészen addig nem probléma, amíg nem von le negatív következtetéseket a mindenkori Rubennel kapcsolatban. De azt hiszem nem sok ember van, aki mások jellemét múlt-jelen-jövő perspektívában tudja látni. Magáról még esetleg elhiszi az ember, hogy tud változni, de másokról, és főleg egy idegenről sokkal kevésbé. Nem véletlen, hogy a régi fotóinkat sem mutatjuk meg mindenkinek, sőt adott esetben leginkább senkinek.

Ezzel kapcsolatban merült fel bennem az is, hogy vajon hogyan kell helyesen kezelni az emlékeinket. Minden régi dolgot, aminek ma már nincs funkciója, egyszerűen ki kell dobni a szemetesbe, hogy a jelenre és a jövőre koncentrájlunk? Vagy jobb minél több dolgot átmenteni a múltból, hogy ne vesszenek el azok a dolgok, amikre vissza lehet nézni akár azért, hogy rádöbbenjünk, hogy mennyi jó dolog történt már velünk, akár azért, hogy arra döbbenjünk rá, hogy mennyi rossz dolog volt, amit magunk mögött hagytunk, és amik már elmúltak. Egy kicsit másképp fontos-e a múltat megőrizni, ahhoz, hogy a jelenünk és a jövőnk jobb legyen?

Azt hiszem ez még megér egy misét.

A bejegyzés trackback címe:

https://bubben.blog.hu/api/trackback/id/tr216050441

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bubben 2012.12.01. 15:38:16

Nagyon túlvilágias a blogom újabban :D

bubben 2012.12.03. 22:29:48

pontosabban még hármat

újdeb 2012.12.05. 13:06:22

"Egy kicsit másképp; fontos-e a múltat megőrizni, ahhoz, hogy a jelenünk és a jövőnk jobb legyen?" egy bizonyos mennyiségben igen, de ha túl nagy koncentrációban őrizzük meg az árthat is. de igazából ez sokkal összetettebb, minthogy most ide én leírjam. de mégis dióhéjban csak megízeltetni veled, h mire gondolok: mikor vki a gyermeki múltjából őriz meg ezt azt (emlékeket saját magának a viselkedéséről) az inkább ösztönző tud lenni, h milyen nem akarok lenni. bár nyilván azért, ez is sokrétű dolog (ki miken ment át)... mindenesetre teljesen egyértelmű, h egy gyerek és egy felnőtt között van különbség. és természetes, h nem úgy viselkedsz most, mint akkor. aztán mikor vki felnőtt korából őriz meg emlékeket. egyrészről egy felnőtt sok mindent átél (többet normális esetben, mint egy gyerek). van mikor vkinek a (felnőtt) múltja olyan, h ha arra visszanéz, akkor érezheti úgy magát (az elkövetett hibái miatt), h a jelenben nem tud semmit felmutatni. és ez az érzés kihat a jövőjére is úgy, h elveszti a motivációját. remélhetőleg folyt. köv. ennyit mára :)

bubben 2012.12.05. 23:31:17

http://bubben.blogol.hu/?perm=4003908
süti beállítások módosítása