A korona, az korona. Egy ékszer, amit akárhányszor sárba tipornak, ugyanaz marad. Meggörbül, összekoszolódik, letörnek belőle darabkák. De egy igazi koronát soha nem lehet végleg sárba tiporni és annyira meggyötörni, hogy elveszítse a lényegét. És ha ezt a tiarát valaki felteszi a fejére, akkor kiegyenesíti a hátát, felszegi a fejét, és úgy érzi, hogy fontos ember. Nem azért, mert olyan jó, vagy mert elért valamit. Pusztán a korona miatt. És igen, a koszos, meggörbült korona is hatással van a viselőjére, az aranyroncs is korona, amíg tisztában vagyunk vele, és hiszünk benne, hogy ami a fejünkön van, az értéket hordoz.

 Az emberi méltóságunk egy korona. Ha tudjuk, hogy emberek vagyunk: hibásak, gyengék, de értékesek, akkor felemelhetjük a fejünket, kihúzhatjuk magunkat, és bármennyiszer próbálnak megalázni, emberek maradunk.

Viseld büszkén a koronét! Légy Ember!