Szeretném, ha szeretnének, s lennék valakié, lennék valakié

2009. augusztus 05. - döm

Azt hiszem, hogy a gondolkodásom egyáltalán nem fiatalos.Mert mi foglalkoztat igazán egy tizenévest? Az élvezetek, a jelen, a népszerűség, végsősoron a szeretethiány.Természetesen le lehet vezetni más indítékokra is a fiatalok, emberek cselekedeteit, de egy dolog mindenképpen következik mindegyikből: az ember hiánylény. és a belsejében lévő űrt szeretné betölteni, ugyanúgy, ahogy ezt szokás a fizikai igényekkel. Mivel az emberek kiábrándultak minden eszmerendszerből, a királyságból, a kommunizmusból, fasizmusból, stb. és Magyarországon láthatjuk épp kifordulni a demokráciát önmagából, és eredeti céljaiból, ezért mindenki fél a jövőtől, és inkább nem is folgalkozik vele, mindenki igyekszik maximálisan kiélvezni a mát. (együnk, igyunk, holnap úgyis meghalunk-nahát mit nem mond a Biblia ;))Ráadásul az ivászat, drog, bulik nemcsak a reménytelenség pótgyógyszere, de a szeretethiányé is, mert illuminált állapotban nem érzik azt a szeretethiányt az emberek, mint józanul. Ezenkívül (dobzódás) próbálják a valódi megoldást is megtalálni az elvetettségérzésükre,magányukra is az emberekben. Az emberek elfogadására való törekvés egy szintig még jó is. A fiatalok és persze az emberek is (csak ugye a dobzódás nem feltétlenül jellemző a felnőttekre, mert ők talán nem látják annyira kilátástalannak az életeüket, illetőleg nem jut idejük a napi robot mellett ilyeneken gondolkozni) szertnének olyan embereket látni maguk körül, akik nem megvetik, hanem elfogadják és szeretik őket. Az emberek megbecsülésének elérése jó cél. Azért vágynak sokan a népszerűségre, mert úgy gondolják, hogy sok emberből sok szeretetet lehet bekasszírozni. Csakhogy a szeretetkapcsolatok kölcsönös adás által tudnak megvalósulni. Ezért van az, hogy akit sok ember szeret, sok embertől kap szeretetet, annak sok embernek kell adnia is szeretetet. És ha valaki sokfele ad, akkor egy idő után nem tud minőségi kapcsolatot kialakítani, mert az ideje, a gondolatai, érzelmei, stb. szétoszlik a sok ember között, és mivel nem határtalan, ezért senkivel nem tud eleget foglalkozni ahhoz, hogy igazi mély kapcsolat alakuljon ki akárkivel is(akinek sok barátja van széttöretik).Ezért vallom azt, hogy inkább van kevesebb barátom, aki magamért szeret, és nem a külsőségeimért, és nem foglalkozom, illetve igyekszem nem foglalkozni sokat népszerűsítő, trendi dolgokkal, mint a ruhadivat, frizura, zenei trendek, hanem egyrészt vállalom, hogy ha az én ízlésem más mint a divat, illetve hogy számomra ez kb a 128. legfontosabb dolog.Inkább abba fektetem az energiámat, hogy igyekszem ténylegesen, és mélyebb régiókban változni, valós értékes belső tulajdonságokat kifejleszteni magamban, hogy inkább így nyerjem meg olyan emberek tetszését, szeretetét, akik nem sekélyesek és akiknek fontosabb, hogy az embereknek valódi lelki és szellemi értékei legyenek.

Egy dolgot azonban tisztázni kell: az emberek szeretete soha nem tudja az embert megváltani a szeretethiánytól, és azt gondolom, hogy azért van annyi körülrajongott és mégis kiégett sztár, mert hiába rajonganak valakiért milliók, ez nem ad kielégülést a szeretethiánynak, feljutott ugyan a hegycsúcsra- elérte a célját- de nem tudja megérinteni az eget- nem tudja a blodogságát megteremteni, mert az ember lényébe bele van kódolva egy igény az iránt a fantasztikus szeretet és elfogadás iránt, amit egy földi lény sem tud megadni, csak Isten.

10 komment

delina 2009.10.09. 09:04:06

hm.. másnál is olvastam már, hogy a boldogságot meg a szeretetet csak Istennél lehet megtalálni, de valahogy ezzel sosem tudok egyetérteni. miért ne adhatná meg egy másik emberi lény a tökéletes elfogadást és szeretetet? (persze, ez felfogás kérdése is, az én hozzáállásomtól is függ, hogy megkaphatom-e mindezt egy embertől, hogy merek-e annyira bízni a másikban, hogy megkaphassam, de ennek szerintem továbbra sincs semmi köze Istenhez.) a többi részével (kevesebb barát, több szeretetet :) ) egyetértek. ugyanakkor nem zárkózom el másoktól sem, szóval ha most van négy barátom, nem mondom, azt, hogy ennél több nem is lehet, mert nem tudnék eleget adni még egy ötödik személynek is, ha megismerek valakit, akivel hihetetlenül egy hullámhosszon vagyunk és minden klappol. meg aztán, szerintem a szeretet nem csak annyit jelent, amit a barátainkkal, családtagjainkkal megosztunk, hanem amikor odamegyek egy idegenhez, és segítséget kérek tőle, akkor is szeretettel fordulok hozzá, és igazán boldoggá tesz, amikor ő is ezt teszi (pl tegnap egy avonos lány odajött hozzám, hogy a munkáját végezve felajánljon egy katalógust meg ilyesmi, és megkérdezte, hogy tanulok-e... két percen belül már arról beszélt, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy csak most kezdtem, mert ő most végzős, és borzalmas. láttam a tekintetében a barátságosságot, a bajtársiasságot - a szeretetet -, és egésznap mosolyogtam)

Bubben 2009.10.09. 22:14:01

delina: Úgy gondolom, hogy mivel abban nehezebb, hinni, hogy van egyáltalán tökéletes boldogság, vagy éppen tökéletes szeretet, ezért ennek elfogadása után már egyáltalán nem nehéz elképzelni, hogy ezt csak Istennél lehet megtalálni. Azért, mert az embereknek vannak hibái, amik még a szándék ellenére is megakadályozzák őket (benneünket, mindenkit) abban, hogy tökéletes szeretetet tudjanak adni, vagy éppen a tökéletes boldogsághoz hátteret, környezetet biztoítsanak. Úgy gondolom, hogy egyértelműen következik ebből, hogy tökéletességet csak az tud közvetítetni, aki önmaga is tökéletes. Ilyen pedig, bárhogy is nézzük, csak Isten lehet. Szerintem az a logikus, ha vagy elhisszük, hogy van tökéletes boldogság/szeretet és akkor elhisszük Isten létét is, vagy pedig egyiket sem hisszük el. Én az előző verziót hiszem, és ezzel az alapfeltevéssel tárgyalok elég sokmindent. Egyébként pedig nagyon durva és nyers leszek (annak ellenére, hogy elismerem, hogy mennyire jó dolog ismeretlen emberektől szeretetet kapni), de a távoli embereket könnyű szeretni, viszont ha az emberek közelebb kerülnek hozzánk, általában már nem tűnnek olyan tökéletesnek, mint ahogy azt a távolból láttuk. :)

delina 2009.10.10. 20:49:58

talán az a probléma - ami miatt továbbra sem tudok ebben hinni, hogy Istennél lehet megtalálni ezeket a dolgokat -, hogy számomra nem létezik olyan fogalom, hogy "tökéletes boldogság" vagy "tökéletes szeretet". mert hogy is lehetne ezeket az érzéseket még egy ilyen jelzővel is minősíteni? hiszen a boldogság, a szeretet már eleve magában hordozza a tökéletességet. de ahhoz, hogy az ember boldog legyen vagy szeressen és szeressék, nem kell tökéletesnek lennie. épp ez benne a szép, ezért vagyunk emberek - mert távolállunk a tökéletességtől, de törekszünk rá. szerintem ha tökéletesek lennénk, nem is igazán lennénk képesek ezekre az érzésekre. ebben viszont egyetértek, csak épp teljesen másra gondoltam :) szóval az a pár perc, amit egy idegennel töltök, de kellemesen, mert mindketten szeretettel közelítünk a másikhoz, az boldog emlékként marad meg, és később sem fog érdekelni, hogy valójában mennyire tökéletlen a másik, mert úgysem látom többet. különben azt hiszem, ez az egyik legnagyobb "ellentét" a kettőnk véleménye között. engem nem érdekel a tökéletesség, nem azért fogok valakit szeretni, mert tökéletes, engem meg végképp nem fognak ezért szeretni. és ez így tökéletes. ;)

Bubben 2009.10.15. 18:04:13

Delina: ad1: A szeretet, és boldogság tényleg valamilyen szinten magában hordja a tökéletességet, amennyiben azt mondjuk, hogy a szeretet, ha nem teljes elfogadáson alapul, akkor már nem szeretet, akkor kevés ilyen szeretetteli pillanatot tudnak biztosítani számunkra az emberek. Ahhoz, hogy szeressenek, és boldogok legyünk, nem elég, hogy a tényleges, teljesen tiszta és érdekek nélküli szeretetet csak pillanatokra, vagy napokra tapasztaljuk meg, és hgy ilyentén az életünk egy hullámvasút legyen. Persze attól, hogy nem szeretnek a többi pillanatban 100%osan, az egyáltalán nem jelenti azt, hogy egyáltalán ne éreznének semmit, és éppen ezért kell árnyaltan és finoman kezelni ezt a témát. Ahhoz, hogy az emberek elfogadják egymást, nagyon nagyon sok kompromisszumot kell kötniük elvárásaikban, és az egymáshoz való viszonyulásban pro és kontra. (Egy embernek a bizalmát, elfogadását minden esetben ki kell vívni, még ha az ilélető a szülőd is, ugyanis minden emberben vannak előítéletéletek, előfeltételezések, mivel nem tudják, hogy mi zajlik a másikban, viszont Isten többek között azért is Isten, mert mindent lát, az indítékainkat, szándékainkat, a múltunkat, a jelenünket, és azzal együtt is elfogad bennünket, ha gyarlók vagyunk, mivel tényleg ismer bennünket.) Azt hiszem, ebben talán minden benne van, és talán az is kiderült, hogy én sem arra gondolok, hogy a tökéletest kell csak szeretni, hiszen az milyen rossz lenne már, rögtön kezdhetnénk magunkat megutálni, meg megöngyilkolászni...