Talán mégsem leszek író. Beleérezni mások helyzetébe magunkat, és magunkra venni a gondjaikat szép és nemes gesztus, de szerintem okvetlenül lelki defekttel jár. Talán inkább valami kézzelfoghatót kéne tenni az emberek sorsának megváltozásáért, mondjuk olyasmit, mint az anonim alkoholisták szövetsége, meg a 24 órás lelkisegély vonalak. Valami ilyesmi, csak sokkal hatékonyabban, sokkal szélesebb réteg számára, és mindenekelőtt sokkal bizalom keltően. Emberek, én nagyon sajnálom azokat, akiknek valamilyen törés történt az életükbe, de a sajnálato nem elég. Én cselekedni akarok. Valaki mondjon valami jó ötletet, és utána valósítsuk meg közös összefogással. Világ érzőszívűjei egyesüljetek!