tényleg. tegnap az jutott eszembe, hogy mikor leírjuk a sérelmeinket, főként én, szóval mikor leírom a sérelmimet, vagy éppen elemzek, akkor eléggé hajlamos vagyok azt hinni, hogy egyrészt a dologban egyáltalán nem vagyok hibá, másrészt pedig, hogy csak mások ilyen gonoszak, és őket megiileti a szigorú kritika. Eszembe sem jut, hogy akármikor megtenném én is ugyanazt, sőt talán nap mint nap meg is teszem (ebbe inkább bele sem gondolok :S).egyébként ez az ami önkritika és tényleg nem önmarcangolás/köszönöm Tamás (ezt azért írtam, mert rímelt, etgyébként pedig mert ő homályosított fel erről a részéről a dolgoknak, közvetve, vagy közvetlenül.)