Minden hiába. Nem tudok ellenállni. Hiába ellenkezek, próbálom leplezni, elfojtani, de nem tudom. Hiányzik már a nagyváros, a nyüzsgés, a forgatag, és egy picit még az iskola is. Annyi mindenkivel szeretnék találkozni, beszélgetni, annyi mindent szertnék tenni. Akarok nyomulni, sietni, ügyködni, és nem csak egy helyben ülni, és tétován szavakat kinyögni. Annyi mindent szeretnék. Fotózni, találkozni, mászkálni, egy picit tanulni, olvasni, mindent, akármit, csak nem hülyén ülni itthon, és kinézni a fejemből. Úgy várom már, hogy belefussak a sok ismeretlenbe, hogy elkezdődjön végre bonyolódni az én történetem is, hogy kamatoztassam a belém szorult energiát. Anynyira szeretném. Csak egy hetet kell várni, de nem tudom, hogy hogy fogom kibírni.