Ingrid Sjöstrand: Van hozzá közöd?

Van hozzá közöd,
mit csinálok?
és hogy mit gondolok?
Van hozzá közöm,
mit csinálsz?
És hogy mit gondolsz?
Van közünk egymáshoz?
Hozzám, hozzád, mindenkihez,
aki véletlenül épp itt él,
épp most,
és akitől függ,
hogy mi lesz a világból?
Van közünk egymáshoz,
talán, igen.

Kezd melankolikus hangulatom lenni... Azt hiszem, kicsit engedem. Úgyis olyan szomorú idő van kint. És egyébként is, jól esne ha most kikapcsolhatnám az egész időt egy picit. Csak egy nagyon picit, hogy ne rohanjon már úgy felém a nyelvvizsga, a kórus, a próbaérettségi. Hogy egy kicsit lazíthassak. Még azt sem bánom, ha az iskola vége sem közelít addig. Kezd olyan érzésem lenni, hogy hiányozni fognak a osztálytársaim. Nem nagyon, de kitartóan. Három évvel ezelőtt nem tudtam megérteni az osztálytársamat, aki sírt amiatt, hogy vége az iskolának. Most egy kicsit meg tudom érteni. Sokkal szívesebben halasztanám most el a szünetet egy évvelm főleg ha utána dupla olyan hosszú lenne.(talán nem kéne Coldplayt hallgatni...)