A barátság mint olyan: Nos, mint téma a barátság az végtelen és meghatrározhatatlan, mert a különös esetekre sem lehet azt mondani, hogy kirívó, illetve, hogy ilyen biztos nem történhet meg egy emberrel. Például ha azt mondom, hogy az nagyon különös, hogy van olyan valaki, aki barájtának tart egy olyan embert, aki már el is felejtette az illető nevét, mert ilyn akárkivel és akárikor megeshet, vagy az is kirívó(kellene legyen), hogy nincs valakinek barátja és közben akármikor megeshet önhibájából.ÉS egy dolog miatt is furcsa és nagy téma a barátság, azért, mert mindenki másképp határozza meg ezt a fogalmat, még keresztények is, pedig világosan benne van a Bibliában, hogy ki az ember barátja. Aki az életét adná érted.

Más: ma voltam könyvtárban és egész hamar, fél óra alatt végeztem! Igaz, olyanokat válogattam, az iskola kezdésre való tekintettel, amikből sok volt, tehát Agatha Christie-t, Georges Simenon-t, P. G. Wodehouse-t és Jókait, valamint Puskint. Tehát nem volt különösebben nehéz dolgom...Egy dolgonál akadtam csak meg, az Agatha Christie Krimikalauznál, mert nem találtam a 280-as cetlit, ami, mint végül kiderítettem, az angol irodalomnak a jelzőkéje volt, ami pedig az általam idegen nyelvi résznek vélt helyen volt...pfff. Ennyit az én könyvtár használati ismereteimről...

Azt álmodtam, hogy írtam egy bejegyzést. Na jó, ez egy kicsit eltúlzott változata a dolgoknak. Igazából csak az ébredés utáni kótyagos fejemmel hittem azt, hogy írtam. Igazából most annyi mindenről írhatnékom van, hogy nem is tudom, hogy mit csináljak. Bezzeg máskor... Ilyenkor az eszesebb és leleményesebb emberek meírják, és elraktározzák. De nekem ehhez annyira nincs kedvem, mert az képmutatás és munkával is jár...

"az élet sokkalta furább dolgokat produkál, mint amiket az ember kiagyalni képes. Van, amire mi gondolni sem merészelünk, pedig a létezés mindennapos velejárója. Ha most ki tudnánk repülni az ablakon, és kézenfogva körözhetnénk London felett, érdemes lenne kicsit fölemelni a tetőket, és bekukucskálni a házakba. Mennyi meghökkentő dolgot látnánk! Különös egybeeséseket, cselszövést, viszályt, nemzedékek egész során végighúzódó hihetetlen eseményláncolatokat, amelyek időnként olyan bizarr helyzetekhez vezetnek, hogy egy csapásra laposnak és értelmetlennek látnánk a teljes regényirodalmat a maga sablonos megoldásaival és átlátszó következtetéseivel"

Ki nem találnátok, hogy ezt ki mondta. Na jó, lehet, hogy valakinek egyből beugrott, hogy ez Sherlock Holmes, de azért csak vannak páran, akik álmukban sem gondolták volna. Vagy nincs ilyen ember? Szóval ezzel, a részletecskével csak azt próbáltam bemutatni, hogy egy krimiíró is csak író, aki alkalom adtán filozofál, a víz nem válik vérré, illetve fordítva. (Amennyiben eme apró botlás valakiben azt a gyanút ébresztette, hogy az írók esküdt ellensége vagyok, az nézze meg egy másik írásomat is, arra kérem.) Vétel.

Jó volt ma. Elmentünk fürödni, és más nem is történt. El se hiszem, egy hét és iskola. Hogy mi lesz, hogy lesz, azt nem tudom, de valami féle természetellenes véletlen folytán várom. Kissé ki vagyok terülve, így nem futja sokra az energiámból, igazából nem is tudom, hogy miért írok, mert amiről írni akartam, az egy idézet
 volt, amit nem találtam meg, és nem is fárdok ma már a begépeléssel. De várjátok izgalommal, mert -legalábbis reményeim szerint- tetszeni fog a 'téma'...