Az élet néha olyan, mint egy mese. Vagy inkább mint egy regény. Jó hosszú, sok benne a valószínűtlen keresztezés és a sok olyan dolog, amit mindenki kíván, illetve amire mindenki gondol, de senki nem mondja ki. Ettől szép az élet, hogy ha bekövetkezik, amire az ember gondol, utána csak tátja száját, hogy jéé ez az amire gondoltam, és amit elhessegettem, mondván, hogy ez úgyis lehetetlen. Peig csak mint P.G. Wodehouse regényében összekeverte a valószínűtlent a lehetetlennel.

Más Shine ötletén felbuzdulva én is találtam pár hasonlóságot, igaz nem olyan magas röptű és elvont művekben, mint a művésznő. Az első hasonlatosság P.G. Wodehouse Psmith-je és Fülig Jimmy közt fellelhető, míg a másik Rejtő Vesztegzár a Grand hotelben egy szereplője és Agatha Christie egy szereplője között lelhető fel olvassátok el mind kettőt és meglátjátok, hogy igazam volt.