Vajon miért érzem úgy, hogy nem igazán sikerült szorosabb ismeretségbe keveredni senkivel a Bornemiszában? Talán mert tényleg nem? Vagy csak mert elvetettség érzésem van? Talán mindekettő benne van. Kezdjük talán hátulról, az egyszerűség kedvéért :D.Tehát miért lehet reális az elképzelésem(uupsz, na mindegy): mondjuk azért, mert szinte senkinek nem tudom semmien elérhetőségét, vagy mert senkinek nincs az iskolában (egy embert kivéve)megbeszélni valója velem? Lehet ez is, lehet az is. Viszont így, gondolkodva egy kicsit a dolgon, Az előbbinél én kéne legyek a kezdeményező, dehát én eléggé félek az elutasítástól és én sem szeretem csak úgy hangosan mondogatni az msn címemet, mert elég hülyén hangzi avatatlan fül számára, aki nem ismeri a bubben szó eredetét, és kiejtési módját stb, ráadásul még ált vissza is kérdeznek, az meg a szenvedés újabb és újabb kapuit tárja fel előttem. Szóval félénk vagyok, annyira, hogy az az emberek szemében gőgnek is tűnhet (és néha tűnik is).A második pedig talán azért okoz frusztrációt, mert a Bornemiszások túlságosan sok dolognak adnak a kelleténél nagyobb jelentőséget és azt túl sok embernek mondják el. vagy mi. Szóval ne tórődjón senki az én frusztrációmmal, mert ha végig gondolok mindent, akkor nincs is nekem semmi problémám. Most pedig Romhányi sorozat 2. évada következik.

Körkérdés a kutyákhoz: Miért ugatják a teliholdat?

Magyar kuvasz:

- Úgy tudja, ezt nálunk meg sem engedik?
Csaholhatom reggelig!
Magát rosszul informálták, azt hiszem,
mert ugatni szabad nálunk, csak harapni nem!