Gondolkoztam, hogy ezt amit most fogok írni azt a "te hogyan éled meg a hitedet" fórumba, vagy ide írjam le. Nos hát nehéz kitalálni a döntésemet, de lehet hogy majd oda is leírom egyszer. Egyszer, mikor nem lesz éjjel féltizenkettő. Szóval csapjunk a lovak közé, vagy az egyszernél maradva ne kerülgessűk a témát, mint az egyszeri macska a kását...(már jól vagyok, még mielőtt valaki megkérdezné)

Van egy érdekes jelenség a keresztények körében, még pedig az, hogy ugye mindenki azt mondja, hgy minden embert szeretni kell, sőt szeresd embertársadat, mint magadat. Nos ezt senki nem tartja be a keresztények közül, a nem kersztények közül pedig végképp. Ez csak akkor álszenteskedés egy kersztény részéről, ha ezt be is vallja, hiszen az nyilván való, hogy ő is ugyanolyan ember, ugyanúgy tud haragban lenni valakivel, márpedig azt nem hiszem, hogy mikor haragszik valakire, azzal egy időben tudná is szeretni úgy mint önmagát. Tehát azemberbaráti szeretet betöltése az olyan mint a tökéletesség elnyrése: Törekedni kell rá, de ezen a Földön nem fogsz sikerrel járni...

Megint pangás van itt, biztos az évégi hajtás miatt, de lehet, hogy csak a sok idézettől csömörlött meg a díszes társaság. És megint kérdezek valamit (hiába): Miért nem válaszol senki a kérdésekre, amiket felteszek?