Hát ma kicsit későn írok, bár ez nem számít, hiszen úgyse hiányol senki, illetve nem veszi észer senki, hiszen nem olvasnak rendszeresen a népek...Ezt nem kellett volna, de mindegy vállalom a felelőséget azért amit írtam és nem húzom az időt azzal, hogy minden egyes mondatomat újra fogalmazom 5ször és minden másodikat kitörlöm, hogy nehogy valakinek belemásszak a lelki világába, mert úgyis azt írok amit akarok, bár akkor nem tudom miért várom el, hogy bárki is szeresse olvasni a blogomat, vagy reagáljon rá ez sajnos hiba, mert ráadásul irigységből fakad, hogy mindenki másnak(nem feltétlenül ismeerős), például még azoknak is akik nem gyötrik magukat ilyesmivel, hogy írás, hanem feldobnak pár képet, hogy nesze semmi fogd meg jól, még azoknak is több kommentjük van mint nekem...szóval csak azért hadoválok annyit, mert egyszerűen irigy vagyok...

Olyan sok gondolat megy veszendőbe.Az ember gondolkozik valami értelmesen, gyötri magát, aztán Heuréka! meg van a megoldása az éppen aktuális gondolat menetnek és 2 óra múlva már csak azt veszi észre az illető, hogy hopp, miről is gondolkozatm?És akkor megint agyalhat, aztán vagy vissza tud emlékezni, vagy nem...Talán az értékesnek tűnő gondolatokat fel lehetne írni...Csak olyankor meg kigondol rá?

Miért vöröses a Nap mikor lemegy?És a hold mikor feljön(lehet, hogy akkor is mikor lemegy, csak olyat még nem láttam)?

Julius Caesar-t olvasok.Valós az történelmileg, hogy az egész merényletet Caesar ellen Cassius tervelte ki?(csak mert én mindig azt hittem, hogy Brutus a "főgonosz")

Szabó Lőrinc: Csodálkozás (részlet)

Tavaszi szaga van a sárnak,
a szem már keresi a fecskét
átvilágít rajtam a nap
s úgy járom ismert utcáimat,
mint idegen tájat a vendég

Mi tötént itt? Úgy zeng, lobog
a kék, arany, sárga, a piros
az egész világ édes zavar,
az élet valami újat akar
s mosolyogni tilos.

A remény igen, az mosolyog
és mindjárt mennyi szép akad:
a pénztelen mát drága, ritka
tündérálommá ittasítja
a tovakéklő alkonyat.