Okay, nem nyitom meg a 9gaget blogolás helyett. :D

Valójában egy teljesen jelentéktelen, és érdektelen témával szeretnék most zaklatni mindenkit: a 2-es metróval. Merthogy újabban kezd a kedvencemmé válni. Igazából eredetileg is szerettem, mert mindig jó mélyre kell lemenni (3-4 megálló kivételével), ami azt jelenti, hogy mindig lehet mozgólépcsőzni (mondjuk 9-10 évvel ezelőttig ez azért volt szempont mert yayyy mozgólépcső, most inkább az tetszik, hogy nem kell nekem másznom /ami persze érzékcsalódás, mert nem mindenhol hoz fel közvetlen a felszínre/). Ezenkívül ahol mélység, ott magasság is, számomra egy üres mozgólépcsőn a moszkván utazni, az tök izgalmas dolog. Legalábbis én mindig nézek olyankor lefelé, hogy baromira nincs alattam semmi, és a sebesség ebbe a semmibe akar beletaszítani, de persze nem bír, és jajj de jó. :D

Mostanában meg ugye megjelentek a kombino alstomok, amik nem elsősorban azért tetszenek, mert újak, és elhiszem, hogy európában vagyok, mikor rajta utazok, hanem azért, mert egy elég furcsa szokásom kezdett kialakulni szép lassan. Mivel jórészt az Örsön szállok fel, és az Astorián le, ezért mindig előre kell ugye menni, mert az úgy időtakarékos. Mióta új metrók vannak, és szépen végig lehet menni a szerelvényen; nekem az okoz valamiféle torz élvezetet, hogy végiggyalogolhatok a metróban a végétől az elejéig. Nem tudom, hogy miért és hogyan, de a lényeg az, hogy gyakorlatilag mára metrósétálásfüggővé váltam, és azokat a távolságokat, amiket eddig az állomásokon tettem meg, mostanában a metróban teszem meg.

Nos tehát a 2-es metró jó, mert európai(szerű), és magvasan megfogalmazva "még balesetet szenvedni is itt a legkellemesebb, mert itt legalább fel vannak újítva a dolgok" (utóbbi idézet Alexától)