Tudtam, hogy örökre összeveszhet
egy semmiségen két örök barát,
de nem hittem, hogy vélem is megeshet,
ami a halálnál ostobább.(JA)

Utálom az ostoba dolgokat. És számomra az ostobaság pontosan azt jelenti, ami a fent idézett József Attila versben. Nem butaság, ami lehet szerethető, nem is hülyeség, ami lehet vicces, nem bolondság, ami lehet emberi. Az ostobaság valami olyan, érthetetlen viselkedés, vagy tény, amit sehogysem lehet megmagyarázni. Az emberi viselkedés minden mozzanatát meg lehet magyarázni valahogy, és bizonyos szempontból helyesnek tűnik. Na az ostobaság nem ilyen. Az ostobaságnak nincsen igazsága, amit fel lehetne fogni. Éppen ezért az ostobasággal kapcsolatban meg kell említeni két kifejezést. Egyrészt ez mindig valami olyan, ami "nem fér az ember fejébe", másrészt igazságtalan. Iszonyatosan, fájdalmasan, elementárisan. És ez a legrosszabb. Az ember azt még talán felfogja, ha valami nem érthető az agya számára, de az igazságtalanság azt jelenti, hogy egy tény érthetetlen a szívnek. Az ostobaság ha csak az általam leírt dolgokat tekintjük is borzasztó, de ami még rosszabb, hogy az ostobaság sokszor szemérmetlenül és hangosan hirdeti magát.

Ostoba a halál, a haragszomrád, a háború, és kitudja még mennyi minden...