Önbizalom hiány, vagy mi. Az, hogy úgy érzem, hogy az embereknek nem jelentek annyit, mint amennyit ők jelentenek nekem, az tényleg valamiféle hiánya a magamba vetett bizalomnak, nem? Mondjuk lehet, hogy ez normális dolog. Hiszen mások is járnak velem úgy, hogy szeretnének jó kapcsolatot kiépíteni velem, de én nem veszem őket komolyan. Tehát lehet, hogy túl sokat kívánok, ha azt akarom, hogy mások is úgy viszonyuljanak hozzám, ahogy én hozzájuk. Lehet, hogy nagyon kevésszer érezzük ugyanazt egy másik iránt, amit ő érez irántunk és akkor abból egy nagyon jó barátság lesz. Végülis a jó barátok azokból lesznek, akik valamennyire rokon lelkek, és akik hasonlóak, azok nagyjából ugyanúgy mérik fel a kapcsolatok jelentőségét. Ez az írás megint borítja az ellentétek vonzák egymást elméletet, ergo maximum részigazság ehet, ami nem minden barátságra vonatkozik. És hogy mi ebből a tanulság számomra, ha ez nem mindig igaz? Azt nem tudom sajnos. A másik lehetőség, hogy tényleg csak nekem van valami kisebbrendűség érzésem, ami azért lehet, mert másoknak több barátja van nálam és így nem vagyok olyan fontos másoknak. Most nagyon haragszom arra, aki azt mondta rám, hogy kicsi vagyok és jelentéktelen. Illetve haragszok azokra. Köszönöm ezt a jó kis kimondott megvallást...