Oké konkrétan ERASMUS-ra írom a motivációs levelem, meg az önéletrajzomat (regy röke het mindössze amúgy), és közben megvilágosodtam, természetesen teljesen témábavágóan. Tehát:

A focista lét mint cél olyan, mint amikor a kisgyerekek/tinédzser lányok elképzelik, hogy ők micsoda énekesek lesznek, aztán egyszercsak kinövik az ilyen nagyratörő álmokat, vagy felfedezik őket, vagy simán úgy maradnak és maximum az xfaktor röhögős részeiben lehet velük találkozni, de akkor a társadalom egésze rajtuk röhög, és eszelősnek tartja őket. A foci csak abban különbözik ettől, hogy ugyanúgy a fiúk 60% focista akar lenni kiskorában, csak éppen nem múlik el az a tévképzetük, hogy egyszer majd nagy focisták lesznek, és a társadalom ennek ellenére nem tekint rájuk eszelősként. Mondjuk én igen, mert ilyen velejéig cinikus, meg kukacoskodó emberke vagyok, de nem biztos hogy nem jogos, hogy kiráz a hideg attól, hogy a fiatal felnőtt fiúk jelentős része azt hiszi magáról, hogy ő fogja megváltani a magyar focit. És akkor ott van az, hogy ezt azért még a politika is nyomja jó anyukakénzt, hogy nekem kicsi (xszázezer)fiacskám mindig te leszel a győztes, igazságtalanok veled, stb.

Szóval here is what i think about magyar foci. Nem baj, azért az öcséim hadd nézzék csak a mucsröcsöge fociderbi selejtezőit a közszolgálati tévében, hátha elrettennek, és választanak valami más foglalkozást. Persze én szeretném a legjobban, hogy ne kelljen csalódniuk, de azért elképzelhető, hogy nem lesznek hivatásos focisták ők sem. meg az egész 3-18 éves korosztály. Éljen amúgy a 10 millió focista országa, meg minden, csak akkor nyerjünk már úgy néha világversenyeket. Jaj, jól van nem leszek ilyen borzasztó szigorú naaa. 

Na jéé, ma vagyok 6 éves. Pontosabban nem én, hanem az írói karrierem :D Ennél borzalmasabban talán nem is lehetett volna megfogalmazni, hogy boldog blogszülinapot nekem, meg csupa boldogság, hogy feltámadott, és hogy tavaly ilyenkor itt körülbelül 0 emberrel együtt ünnepeltem ezt itt, illetve mínusz eggyel, mert még én sem voltam itt. Lényeg a lényeg, hogy elképzelhető, hogy kezdek visszarázódni, megtalálom a hangomat, írói karrierem fényes csillaga újból az égre emelkedik ésatöbbi fellengzős vacak. Szóval good to be here, és úgy tervezem, hogy jövőre is maradok :)

Egyébként az elmúlt egy év alatt 40 bejegyzést írtam, ennek 0%-át az év első felében (március és szeptember között), és 100%át a másodikban. Csudajó. Hails to statisztika!

Mit gondoltok skandálástól lehet utólag hasizomlázam? :DD Ja igen, megint nem bírtam magammal, ki kellett mennem :D

azt a napot nem igazán tudom, hogyan értékelhetném, amelyiken a még mozgó vonatról leugorva elterülök az állomás közepén , miközben a szobatársam mindezt a kalauzzal együtt végignézte. előbbi a röhögéstől percekig alig bírt levegőt venni, illetve időnkét összeesett (sic!), utóbbi meg miután lehülyézett becsukatta velem az ajtót. mit ne mondjak, nem igazán voltam boldog :'DDD lényeg az, hogy a lakótársaimnak szereztem egy boldog estét. már tisztára megérte, ha tehetném még ma megismételném. NOT :DD
just pingvining.

És eljött a pillanat, az egyetemfoglalás 20. napján, mikor kb az első ember megkérdezte a nevem:

-Akkor a bejelentők: X, Y, és... ne haragudj elfelejtettem a neved

-B...., de eddig még nem mondtam egyébként soha.

És határozottan addig is léteztem :D Na jó igazából voltak ismerőseim már előbb is, de egész vicces, hogy azótais aki megkérdezi a nevem, mindig szabadkozik egy sort, hogy nem jegyezte meg hamarabb. És csak én tudom, hogy nem is volt mit megjegyezni. Muhahaha :D