Tény ami való, van egy hűtlen kedvesem, Maruška. Ő az én lopott biciklim.

Most pedig akkor kezdeném elölről a sztorit. Valamikor az ősidőkben (4 hete talán), egy dél-amerikai sráctól egy sárgászöld biciklit. Menő sportos kormánya volt, Maruška volt ráírva a vázásra, tuti jó kerekei voltak, volt hátsó sárhányója, minden. Amúgy minden más tekikntetben egy hulladék volt szegénykém. A sárhányó miatt nem lehetett rendesen fékezni, a fék nem működött csak hátul, de ott is csak ünnepnapokon, lámpa nem volt rajta, az ülés kényelmetlen volt, és arról, hogy esetleg állítani lehessen a magasságán, álmodni sem mertem. Ja és nyilván az első váltó sem működött a változatosság kedvéért. Ilyesmi luxusról nem is álmodik az ember 500 norvég koronáért.

Aztán szegény Maruškát tegnap délelőtt valamelyik vázajellegű (*köcsög) drogos park-beli junkie ellopta. Hát nem örültem. Meg főleg nem értettem, hogy miért kell egy ekkora romhalmaz valakinek, és mihez kezd vele. (Időközben kiderült, hogy időnként biciklikereket lopnak (amit helyettesítenek kisebb átmérőjűvel ??? gondolom jófejségből), máskor kormány fekete gumifogóját, vagy egész kormányt, mindegy, kár megpróbálni megérteni az ilyesmit :D) Na mindegy, meggyászoltam, ahogy kell, éppen azon voltam, hogy valamilyen édességgel, vagy egyébbel vigasztaljam magam, de a sors keze közbeszólt (sic!).

Történet szerint ugyanis kedves nagybátyám is a városban tartózkodik. Így történhetett, hogy hazafelémenet hogy, hogy nem összeakadt a tekintete az egyik irodaház üvegajtaja mögül kikacsintó Maruškával. Lévén azonban irodaház, és péntek este hét óra, reménytelennek tűnt hátlen kedvesem visszaszerzése. Drága nagybácsikám azonban csak rátenyerelt a csengőkre, hátha legalább a rendőrség előmászik a szokatlan tevékenység hatására. Szerencsére azonban egy munkamániás norvég éppen túlórázott a cégnél, aki így ajtót tudott nyitni, és miután tisztába jött a helyzet komolyságával (lopott bicikli az irodaházban) inkább úgy döntött, hogy visszamenekül a saját kis biztonságos valóságába.

Azóta tehát lopott biciklin rovom a város utcáit. Nagyon menő, igaz sárvédője nincs, ahogy rendes féke, lámpája, ülése sem, de legalább irigylésreméltóan néz ki (ezek szerint).