"Hát igen, ma virradt fel az a nap amelyen megírom első blogbejegyzésemet.Egyelőre még csak magamnak írok, aztán majd meglátom...Kicsit azért kíváncsi vagyok, hogy milyen visszajelzést kapok, ha elolvassa valaki, úgyhogy még most elküldöm valakinek a blogom címét. :D"

Ezekkel a szavakkal nyitottam három éve a blogomat. Mondhatnám, hogy azóta rengeteg dolog történt, nagyon sokat változtam, és a világ is nagyot fordult körülöttem szép lassan, és mondom is. Beszélhetnék arról, hogy még csaknem gyerek voltam, mikor elkezdtem, és most pedig már a felnőttkor küszöbén állok, és beszélek is róla. De arról is szót ejtek, hogy valószínűleg három évvel ezelőtt sem gondoltam ezt másként. Írhatnék arról, hogy miért és hogyan alakult ki a mostani hangom, hogy mennyit csalódtam - természetesen nem kizárólag és nem főleg negatívan - mire ki és átalakult a stílusom, és írok is. Eltöprenghetnék azon, hogy miért írok kényszeresen, és miért csak ide, miért nem talpalok, hogy valami hasznot is húzzak az írásaimból, és bevallom, hogy szoktam is. Akár sajnálkozhatnék is azon, hogy mennyi lehetőséget hagytam ki, mennyi ötletem fulladt kudarcba, mennyi emberben csalódtam, de ezt nem teszem. Mert az a fontosabb számomra, hogy három év alatt, ami majdnem lefedi a gimnázium éveit mennyi álmom vált valóra, hány öltetem és kitűzött célom valósult meg, és hány, de hány emberben fedeztem fel a nagyszerűt. :)