Elromlott.

Rendszerint, ha meglátom a konyhában a sütő óráján, hogy negyvenkettő van, kiöntök magamnak egy pohár vizet és elsétálok a videóhoz, aminek az órája két perccel később mutatja A Számot. Ma kiöntöttem a vizet, úgyhogy lecsúsztam a mozizásról. (Nem kell annyira sajnálni, az alatt lévő műhold órája még ehhez képest is késik fél percet, tehát ott láthattam. :))

Minek itt az értelmet keresni? Ezek csak szösszenetek szórakozásra, semmilyen energiámat nem köti le annyira, hogy az teher lenne. Nem kell olyan komolyan venni, és akkor már rögtön nem szúrja az emberek szemét. (Azért Dávidnak ez nem szól, neki inkább a komolyság felé kell fejlődnie.)

Nem érdekel. És nem is akarom, hogy érdekeljen. Nem érdekelnek az emberek, hogy mit éreznek, mit gondolnak. Egy hétig itthon, csak könyekkel és a családdal. Ezt akarom. Még sütit sem akarok csinálni. Antiszociális lettem. Mert. Mert egyszer mindennek vége lesz és csak akkor kezdődik ami igazán számít. Addig is, legyen vége akárminek nyugodtan, nem ütöm bele az orromat, nehogy még mindent eltörjek a porcelán boltban. Én elefánt.